|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: A LIBAPÁSZTORLÁNY
|
A
királyfi alig hitt a fülének. Ment apjával a trónterembe, s ott majd
elámult a csodálkozástól, amint meglátta a lány sugárzó szépségét,
nyájas-szelíd arcát. De az öreg király egyelőre mindenkinek hallgatást
parancsolt; a komornából lett királynénak úgy kellett jelenteni a
dolgot, hogy egy idegen királylány jött vendégségbe, fáradt a nagy
úttól, lepihent egy kicsit; de este nagy lakomát rendeznek a
tiszteletére, s azon majd találkoznak.
Estére egybe is gyűlt az ebédlőterembe a király minden jó barátja és a.
ország valamennyi számottevő embere. Az asztalfőn a királyfi ült,
mellette egyfelől a királylány, másfelől a komorna; de a komorna nem
ismerte meg a királylányt.
Mikor már eleget ettek-ittak, s jókedvre kerekedtek, egyszer csak
fölállt az öreg király, és csendet intett.
- Kedves vendégeim - szólt -, mondjátok meg nekem, mit érdemel az olyan
hűtlen szolgáló, aki úgy bánik a gazdáival, ahogyan én most előtökbe
adom.
Azzal elmondta töviről hegyire az egész történetet. A vendégek
csodálkoztak, tanakodtak, egyik-másik hitetlenkedett is: ilyen álnok
szolgáló mondták - talán nincs is a világon. De még mielőtt bárki
nyilatkozott volna, megszólalt a királyfi balján a komorna, mert hát
egy pillanatig sem gondolta volna, hogy az öreg király tudja a titkát.
- Bizony az ilyen megérdemli - mondta mosolyogva -, hogy szégyen szemre
világgá kergessék!
- Magad fölött ítélkeztél - szólt az öreg király -, ez legyen hát a
sorsod!
Így is történt; a királyfi pedig feleségül vette az igazi királylányt,
hét országra szóló lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem
haltak.
|
|
|
