|
|
|
|
Dr. Szabó Zoltán: Szent Balázs
|
Itt
a személyre szóló kérdés: hogy az emberi lét ezen küzdelmét - a gonosz
és igaz erők harcát - mennyire tudja az egyén átlátni, ha nem is élte
át teljes szédítő mélységeit. Mennyire tudja egészséges mély hittel a
jó, az isteni erőket, személyeket (őrzőangyal, védőszent, stb.)
barátaivá, segítőivé tenni? E gondolatsor hallatán kérdezhetné,
mondhatná valaki: tényleg ilyen konkrét tud lenni például a gonoszság?
Ajánlani tudom a História történelmi folyóirat egy régebbi számát,
amelyben a sztálinizmus – kommunizmus fekete könyvéről ír. Beleszédül
az ember már csak az olvasásába is – amely a gonosz, megalázó,
megfélemlítő, terrorizáló tömegeket, népeket gyilkoló, irtó őrületről
szól – melyeket az idősebb generáció megélt. A gonoszságnak nappali,
őrjöngő tivornyáját látva elképzelni is nehéz, hogy mi történhet akkor,
ha a belső gonosz erők elszabadulnak.
A rendszerváltás előtt, 1988-ban, a rádióban hangzott el Szabó István
filmrendező és Mester Ákos beszélgetése. Az eredeti gondolkodó
filmrendező többek között ezt nyilatkozta: Vétkesek vagyunk mulasztásainkban!
(Nyelvtanulás, bibliaismeretek hiánya – még kultúrembernek sem vagyunk
mondhatók).
De hogy a témánál maradjunk, felteszem a kérdést: Nem vagyunk-e
vétkesek, ha magunkból engedtük kiirtani a nagy szellemek, a nagy
szentek erejét, valóságát? Hibáztunk-e akkor, ha azokat nevetségessé
zsugorítottuk? (Pl. Szent Miklósra gondolok, akit személytelen télapóvá
változtattak.) Ki az a télapó? Hogy lehet egy hatalmas, évszázadok
eszmei világát nemes irányba emelő, örömet, boldogságot varázsló mirai
püspököt kitömött rongybábuvá, giccses csokifigurává tenni?
Ezen és hasonló vétségünk gyümölcse akkor érik be, ha arra az előbb
említett küzdőtérre jutunk, ahol a gonosz erők felvonulnak, hogy
megfojtsanak, kétségbe ejtsenek bennünket, és nem állnak ott a nagyobb
erőt képviselő szentek erejükkel és közbejárásukkal, mert a
barátságukat vagy nem szereztük meg, vagy ellöktük Őket.
Ma egy meleg áldás erejéig találkozunk Szent Balázs vértanúval. Legyen
közbejárónk, és lelkünk egy fix pontja.
|
|
|
