|
|
|
|
Dr. Szabó Zoltán: Szent Balázs
|
Február
elejének különös lelki hangulatú ünnepe a Gyertyaszentelő és a
Balázs-nap. A szűz Istenanya tiszteletére megszentelt gyertyákkal Szent
Balázs vértanú közbenjárását-segítségét kérjük. Felvetődik a kérdés,
hogy a Balázs-áldás meleg ünnepi gondolatában milyen valóságtartalmak,
értékek rejlenek. Erre keressük a választ!
Figyeljük az áldás szövegét: Szent Balázs vértanú püspök közbejárására
szabadítson meg az Isten a torok- és minden más bajtól. A bajoktól.
A ránk törő testi-lelki bajoktól természetesen ösztönösen szabadulni
szeretnénk. A szabadulni akarás első mozzanata az ösztönös védekezés,
amely sokszor még nem is tudatos. Amikor azonban a baj is konkréttá
válik, s a fájdalom révén megszólalnak a lélek-test vészcsengői, akkor
válik tudatossá a lényünk, és az összes erőrendszerének mozgósítója: a
saját erőből való védekezés.
Amikor a saját erő kevésnek bizonyul, szülő, barát orvos segítsége
kerül előtérbe. Emberi sorsunk velejárója, hogy a bajokkal való
küzdelmünk pályája a hazaitól egyre az idegenebb hely felé sodródik, és
csak idő kérdése, hogy mikor fogy el a baráti segítés lehetősége, az
emberi remény, az orvosi vigasz.
Itt lépnek, léphetnek be a reménytelenség, a vigasztalanság negatív
erői, amelyek a legfélelmetesebb alakot és arcot tudnak ölteni. Ezek az
erők teljes bénulást tudnak előidézni. Ha a harcban a maradék erők is
felőrlődtek, és ha nem lépnek be erre a különös „küzdőporondra” ezen
említett kifejezetten démoni erők ellen a vigasztalás, reményt hordozó,
konkrét lelki erők, akkor a reménytelen küzdelmek kerekednek felül.
(Például az ismert görög Laokon-szoborcsoport, ahol az apára és
gyermekeire gyilkos szorítással rátekerődött a kígyó).
Amikor pedig belépnek az isteni erőt hordozó magasabb szellemek, abban
a pillanatban megbillen a mérleg, és a gonosz vergődik. Gondoljunk csak
a kígyó fejére lépő Szűzre, vagy a sárkányt ölő Szt. Györgyre. Itt
sorakoznak fel az Isten előtt felmérhetetlen érdemeket szerzett
vértanúk, köztük Szent Balázs is.
|
|
|
