|
|
|
Dr. Szabó Zoltán: Karácsony
|
Talán
hangsúlyozni sem kell, hogy ebben az Isten-ember szeretet- és
örömkörben lehet csak boldog az ember. Jaj, csak ennek a vezetékei el
ne tépődjenek, jaj, csak tudatosan el ne vágjuk! A karácsony ünnepe a
hazatalálás lehetősége, az elsodródottaknak visszavágyódás,
visszatalálás a csillagok, angyalok, égiek – az Isten által alkotott
teljesség-egység felé. Erről így beszél az előbb idézett vers
folytatásában a költő:
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Aki
így tud vágyakozni, várakozni, az már igazában magában hordozza
vágyának tárgyát, a beteljesedés útján jár. Ezért oly örömmel,
reménnyel teli a mai ünnep. Ezért tudjuk olyan elragadóan énekelni „
Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett…”
Köszönjük meg sokszor, százszor, hogy van karácsonyunk,
hogy van szemünk a hozzánk lehajló Isten szeretetének meglátására.
Kérjük a jászolban fekvő égi Királyt, amint Babits Mihály kérte a
Karácsonyi énekében:
„Szeress hát minket is koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
Törékeny játékunkat, a reményt
Amen.”
|
|
|
