|
|
|
Dr. Szabó Zoltán: Karácsony
|
Ma karácsony szent ünnepe van! Kimondva a szót: karácsony,
máris valami varázslat, szent borzongás érinti meg az embert. Igen,
mert átremegnek rajtunk, átvillódznak a gyermekkori és későbbi
felejthetetlen emlékek. A tiszta gyermeki szeretetben való lubickolás
emlékei. Karácsony hallatán, zenei memóriánkban azonnal halljuk a
Mennyből az angyal…, Dicsőség a magasságban Istennek…, Ó, gyönyörű
szép, titokzatos éj… dallamait. Ezek az ősi dallamok, szövegek arra
késztetnek bennünket, hogy időközönként /karácsonykor/ nézzünk fel a
csillagokra. Mert ők üzennek nekünk. Üzeni az Esthajnalcsillag, a
Göncölszekér és a többiek, hogy távol vagyunk, de egybetartozunk.
Nélkülünk, égiek nélkül nem létezhetnétek ti földiek. /Egybetartozunk./
Ebben a teljességben bent vannak a titokzatos létezők, az angyalok is.
Karácsony
ünnepén a létezés teljességének titokzatos valósága nyilvánul meg.
Kimondatik a 2000 évvel ezelőtt megtörtént, emberi fantáziát
meghaladó valóság, hogy a teremtő Isten végtelen szeretetében nemcsak
lehajolt hozzánk emberekhez, hanem az Ő Fia testet öltött. Ezért kitörő
öröm elsősorban az égi lények, az angyalok világában, akik fontos
szerepet vállaltak a megtestesülés üzenetének közvetítésében, és az
emberek lelkének hangolásában. Bátorítanak, megnyugtatnak. „Ne félj! Ne
féljetek, nagy örömet hirdetek…!” - olvassuk az evangéliumban. Ez az
öröm a karácsony egyik legfontosabb kísérője, hatóereje. Ezt halljuk
nagy Szent Leó pápa olyan találó mondatában: „Ma
született a mi üdvözítőnk: örvendezzünk! Nem szabad szomorkodnunk
akkor, amikor az élet születését ünnepeljük, annak az életnek
születését, aki kioltotta belőlünk a haláltól való félelmet, és
ígéretével az örök élet örömét oltotta belénk.” Ez az öröm
mindenki számára adott. Nincs ebből kizárva senki. A hívő ember pedig a
kapott öröm túláradását Isten felé fordítja, valóságos imádatban és
leborulásban, és ezzel létrehozza az öröm áradásának körét. Hallgassuk
csak, hogy él a szeretet örömköre Ady Endre Karácsony c. versében!
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
|
|
|
