Az Acton Intézet kutatási igazgatója szerint ez a pápa elképzelése a katolicizmus európai szerepéről. Samuel Gregg hozzáteszi: ez tűnik az egyetlen járható útnak. A másik lehetőség ugyanis az, ha az egyház gettóba zárja saját magát. És habár sokakat vonzott a monasztikus élet a világtól elvonulva, a legtöbb kereszténynek sosem a világból való kivonulás volt a célja, már csak azért sem, mert a világban élve képzelték el a világ evangelizálását.
Egy újabb felmerülő lehetőség Samuel Gregg szerint a „liberális katolicizmus” (amely, mint megjegyzi, teológiailag megkülönböztethetetlen a „liberális protestantizmustól”). Ezzel azonban az a helyzet, hogy szerte a világon már összeomlott, ahogy a „liberális protestantizmus” is. Bizonyítékul Gregg a belgiumi és a hollandiai állapotokat hozza, ahol már alig vannak katolikusok, pedig a hatvanas-hetvenes években a leghaladóbbnak tartották magukat az ottani püspökök (Holland Katekizmus). Hozzátehetjük, hogy Belgiumban a legkonzervatívabbnak tartott püspök egyházmegyéjében volt a legtöbb szeminarista, annyi, mint az összes többi egyházmegyében összesen, és ott volt a legvirágzóbb a hitélet, nemhiába nevezte ki őt, André-Joseph Léonardot a pápa Belgium prímásának.
Annak idején a most boldoggá avatott Newman bíboros is felhívta a figyelmet a liberális katolicizmus lényegi inkoherenciájára. A liberális katolicizmus jövője a könyörtelen hanyatlás, saját maga jövőbe való átmentésének képtelensége, mivel fokozatosan számolja fel magát azáltal, hogy „ölelnivaló kiegészítője” lesz a „divatos balos törekvéseknek”, vagy „passzív támogatói” az „állami jóléti programoknak”.
XVI. Benedek „kreatív kisebbség” elképzelése azonban felismeri, hogy gyakorló katolikusnak lenni – André Vingt-Trois párizsi bíboros szavaival élve (Une mission de liberté , 2010) – sokkal inkább tudatos választás, semmint társadalmi konformitás. Azaz a gyakorló katolikusok azért azok, mert tudatosan ezt választották, hogy élni akarják az egyház tanítását, és sokkal kevésbé azért, mert ebbe születtek bele és ezt látják maguk körül.
A „kreatív kisebbség” stratégiája azonban nem csak katolikusoknak szól. Ez szimpatikus azon nem katolikusok, nem keresztények számára is, akik meg vannak róla győződve, hogy a modern Európa olyan problémákkal küzd, amiket – Sachs rabbi szavaival élve – nem lehet megoldani csupán állami kiadások által.