|
|
|
|
Wass Albert: Magyar karácsony az égben
|
Aki
még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön
megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában
a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a
jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a
mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe,
ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt
van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek
sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés
gyertyáit.
Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal.
Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a
karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus
intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja
a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s
szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák
azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig
beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek
számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk
eltávoztak, tudja azt mindenki.
De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már
egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország
lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar
karácsony lesz odafönt.
Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára
tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet
tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s
helyesnek, s így is történt.
Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi
harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt
odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy
megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a
nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből
aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis
élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is
kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is
abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis
rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a
kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga
ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a
karácsonyfa lehajló ágai alá.
|
|
|
