|
|
WASS ALBERT: KARÁCSONYI MESE
|
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló
mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a
sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje
kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a
nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán
olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben
izzó karácsonyfa körül álltunk
elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel,
és sóvár pillantásokat vetve a
karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra,
hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal
összes verseit. Ének után apám
fölolvasta a betlehemi csillag történetét a
Bibliából, elmondtuk közösen a
karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a
játékoknak, akár karámba szorított
birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a
kandalló mellett a maga érdes
vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy
miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit
húgom okosan új babaháza előtt térdepelve,
s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb
karácsonyi ajándéka az emberi világ
számára. De maga a karácsony már
régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a
tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami
új játékot cipelve magával, s figyelmesen
lestük a száját, mert nagyapánk nagyon
szép és érdekes meséket tudott ám.
|
|
|
