|
|
|
|
A szeretet ápolónője: Kalkuttai Boldog Teréz anya
|
Teréz
anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott
nézetei II. János Pál pápa gondolkodásának irányvonalában helyezkednek
el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a
szentatya között. II. János Pál 1979. decemberében lelkesülten
tiszteletét fejezte ki Teréz anya iránt, akinek munkáját csodálattal
követte nyomon. 1986. február 3-án, Kalkuttában a pápa meglátogatta a
Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának
nevezte ezt a látogatást. A szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal
Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten
alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hriday-ban az
emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával.
És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé
válnak.”
Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. Azt, hogy áldozatos
tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévők is, jelzi, hogy
az indiai kormány állami temetésben részesítette.
A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már négyezer apáca és
négyszáz szerzetes tartozik, gyógyító-gondozó tevékenységüket
hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában –
köztük Magyarországon – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről,
ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az
alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje
kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „élet
minden sebesültjére.” Teréz anya munkásságának lényegét talán
Monseigneur Jean Michel di Falco fogalmazta meg a Teréz anya, a hit
csodái című könyvében: „Teréz anya egyedülvalóságát az adja, hogy a
humanitárius munkát nem a humanitárius munkáért végezte, mint ahogy a
jótékonyságot sem a jótékonyságért. Nem kizárólag a fizikai szenvedés,
a lepra, az AIDS, az éhség stb. ellen küzdött, hanem minden erejével
harcolt a lelki lepra ellen, amelyben az emberiség jó része szenved.
Célja nem egyszerűen a gyógyítás volt, hanem és főként az üdvösség és a
megváltás, és ennek a legértékesebb dolognak a mércéjével mérve kell őt
megítélni és megérteni. Hiszen nem elegendő csodálni Teréz anya emberi
kvalitásait. Annyi és annyi mindenféle megtisztelő díjat és kitüntetést
kapott, hogy személyes megbecsülésünk vagy egyéni jóváhagyásunk keveset
jelent. Jóval inkább, mint a művei iránti támogatást, Teréz anya az
ügyével való azonosulást igényli, vagyis annak az elfogadását, hogy
Isten mindegyikünkben munkálkodik, és vezet minket, hogy beteljesítsük
az Ő igazságát.”
(forrás: uj.katolikus.hu)
|
|
|
