|
|
|
|
A szeretet ápolónője: Kalkuttai Boldog Teréz anya
|
Teréz
anya 1910. augusztus 27-én született, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven,
albán szülőktől, Üszküb városában (ma Skopje, a Macedón Köztársaság
fővárosa). Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá
tartozott.
Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalista volt, építési
vállalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket. Agnesnek két
testvére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben is
ragaszkodott katolikus hitéhez. Agnes 9 éves volt, amikor édesapja
meghalt. Fivére, Lázár bizonyos volt abban, hogy édesapjuk politikai
bűntény áldozata lett. A magára maradt özvegy ezután kézimunka-üzlettel
tartotta fenn magát és három gyermekét. Teréz anya később úgy emlékszik
vissza ezekre az évekre, hogy a mély katolikus hitből származó szeretet
segített enyhíteni a fájdalmukat, az apa halála még jobban
összeforrasztotta az amúgy is összetartó családot.
Édesanyja jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközség
életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nálánál
szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy
szegény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, s
felhívta gyermekei figyelmét: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor
is a fivérük, mert szegény.
A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült, amelyet egyrészt
otthon az édesanya, másrészt a Szent Szív parókiájának katekizmus óráin
oktattak. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a
Mária-kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést
vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december
30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték. Onnan lelkes
leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekről. A kongregistáknak
rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal Agnes egyike volt
azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Érintkezésbe
hozták az írországi Loreto nővérekkel, mivel ők a kalkuttai
főegyházmegyében működtek.
Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként
Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével és barátnőjével, Betikával
együtt felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába,
amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Innen hamarosan Indiába
küldték, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi
fogadalmat, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté
avatott kis Thérése Martin de Lisieux iránt érzett tiszteletből
választotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az
ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt
előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek,
mint Szent Thérése de Lisieux, Jézus kis virága. Őt választottam
névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.”
|
|
|
