Új
tartalmú vérátömlesztés híján a keresztény spiritualizmust az a veszély
fenyegeti, hogy legyöngül és fellegekbe vész. Az egyetemes szeretet
erejének vérátömlesztése nélkül pedig a Haladás emberi érzékét még
biztosabban fenyegeti az a veszély, hogy megborzadva fordul el a
félelmetes kozmikus gépezettől, amikor felfedezi, hogy ő is felelősként
bele van szervezve.
Kössük össze a testet a fejjel, az alapot a tetővel, s ekkor egy
csapásra patakzó árként bontakozik ki a teljesség.
Én abban látom a boldogság problémájának maradéktalan megoldását, hogy
keresztény Humanizmus vezérelje, vagy – ha inkább így akarják:
emberfeletti Kereszténység irányítsa, amelynek kebelén valamikor majd
minden ember meg fogja érteni, hogy bármikor és bármilyen helyzetben
nemcsak szolgálhatja (ez még nem elég), de minden dologban (a
legkellemesebben és a legszebben ugyanúgy, akárcsak a legsivárabb és
legbanálisabb hétköznapban is) szeretheti a Fejlődésében szeretettől
terhes Világegyetemet.
Előadás Pekingben, 1943. december 28-án.
|
