|
|
|
|
Teilhard de
Chardin: Gondolatok a boldogságról
|
2. Részletes
megoldás: a perszonalizáció (személlyé válás) három fázisa
Mondtam, hogy a Világban az élet az
egyre nagyobb bonyolultság érdekében növekszik, hogy folyton nagyobb
legyen a tudata, – s közben a szervezetek növekvő bonyolultságával
együtt jár lényük központjának elmélyülése, amely mintha effektusa
volna ennek a folyamatnak.
Mármost hogyan történik – valóságában és részleteiben – ez az egyre
magasabb rendű egység felé haladás?
A nagyobb világosság és egyszerűség kedvéért korlátozódjunk az Ember
esetére, aki pszichés szempontból legmagasabbra fejlődött és akit
minden élőlény között legjobban ismerünk. Perszonalizációnknak, vagyis
belső egységesülésünknek folyamatát vizsgálva három, egymást követő és
egymásba kapcsolódó fázis ismerhető fel. Hogy teljesen önmaga és
teljesen élő lehessen, az Embernek
1) önmagára kell központosítania magát;
2) központját„a másikra” kell áthelyeznie;
3) egy nála nagyobbra kell magát összpontosítania.
Határozzuk meg és fejtsük ki egymás után ezt a három előretartó
mozgást, amelynek szükségszerűen megfelel a boldoggá válás három
formája (minthogy a boldogság – így állapítottuk meg voltaképpen
növekedés).
|
|
|
