Ma van Krisztus testének és vérének ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy Isten nemcsak megalkotta értünk ezt a gyönyörű, csodaszép világot: szeretetből teremtett minket. Nem is csak távolról akarta az embert szeretni. Nem csak valamit akart nekünk adni: önmagát akarta odaadni egészen. Egészen egy akart velünk lenni. Ezt a fölfoghatatlan titkot ünnepeljük, hogy a világot teremtő hatalmas Isten az apró porszem teremtményével, velünk eggyé akart válni. Önmagát kínálja nekünk. Minden emberi szeretet is ugyanerre törekszik. Ha egy férfi és egy nő szeretik egymást és össze akarják kötni az életüket, akkor azt mondják egymásnak, hogy mindaz, amim csak van és ami vagyok, legyen a tiéd. Mindazt, ami az életemben szép és értékes, a testemet és a lelkemet neked adom, hogy táplálkozhass belőle. Az emberi szeretet is erre a totális odaadásra, eggyéválásra vágyik. Amit az emberi szerelem soha nem tud tökéletesen, végérvényesen megtenni, csak pillanatokra, csak töredékesen, azt az Isten szeretete megteszi: önmagát ajándékozza nekünk.

  A Biblia évében jó arra gondolnunk, hogy Isten már a szavaiban is önmagát akarta nekünk adni. Amikor Isten szólt, elsősorban nem információkat akart közölni. A Biblia nem hittankönyvhöz hasonlít. Isten nem „okos dolgokat” akart nekünk elmondani. Mindenekelőtt önmagát akarta belerejteni a szavaiba. A huszadik század egyik legnagyobb teológusa, Karl Rahner mondta: a kinyilatkoztatás önközlés. Isten önmagát akarta nekünk adni a szavaiban. A Biblia végtelenül egyszerű mondatokkal van tele. Ahhoz hasonlóakkal, amilyeneket egy édesanya mond a gyermekének. Ne félj, én veled vagyok. Ha tengereken kelsz is át, ott leszek, a folyók nem borítanak el. Isten azért szólalt meg, hogy önmagát adhassa nekünk. Az ő jelenlétének a tüze rejtőzik a Biblia szavaiban, a sorok között. Az az ember kezdi érteni a Bibliát, aki megérzi ezt a tüzet a betűk mögött, a sorok között. Isten szava elsősorban nem betű, hanem lélek és élet. Isten élő jelenlétét hordozza. Akkor kezdjük érteni a Bibliát, ha magunkon érezzük Jézus tekintetét. Ugyanúgy, mint valaha Máté, aki a vámasztaltól fölkel, és megbabonázva mindent otthagy. A Biblia nem egy kényelmes könyv. Nem érthetjük meg a fotelben ülve, lapozgatva. Csak az életünkkel érthetjük meg. Az ember akkor tudja a maga életébe beengedni az élő Istent, ha engedi, hogy ott sok mindent felforgasson.