|
|
|
|
Sík
Sándor: A galileai asszony
|
Ráchel,
a bethlehemi Simon fazekas fiatal felesége, ott ült a kis ház lapos
tetején, a szövőszék előtt és csendesen dolgozott. Alkonyodott. A
háztetőn kellemes szellő fújdogált. A fazekas egy csomó edényt
szállított el a megrendelőnek és még nem érkezett haza.
Ráchel szorgalmasan dolgozott. Néha egy-egy percre ölbe eresztette a
kezét és a lábainál játszogató két kisfiára nézett. A szeme ragyogott
és fölvillant benne az anyai büszkeség. A két kicsi - az egyik egyéves
lehetett, a másik kettő - valóban méltó is volt a büszkeségre. Gyönyörű
gyermekek voltak; mindenki rajtuk felejtette a szemét, aki elment a ház
előtt. Ráchel mosolygott ilyenkor és látszott rajta, hogy
természetesnek találja az emberek bámulatát.
- Mariamne, a Heródes felesége is büszke lehetne, ha ilyen két szép
gyermeke volna! - gondolta és újra a munkájához fogott.
- Jó estét, Ráchel! - szólította meg a szomszéd ház tetejéről Szalóme,
a szomszéd takács felesége. - Kedves hírt hozok, örülni fogsz, ha
elmondom.
Ráchel csak úgy félvállról viszonozta a köszöntést. Lenézte a
szomszédasszonyt, nemcsak azért, mert az ura a megvetett
takács mesterséget folytatta, hanem főleg azért, mert nem volt
gyermeke. De Szalóme vagy nem vette észre a lenézést, vagy nagyon hozzá
lehetett már szokva. Fürgén átlépett a két teraszt elválasztó alacsony
korláton és odaült Ráchel mellé. Egy pillantást vetett a kicsinyekre és
ebből a pillantásból leplezetlen irígység csapott ki, azután az
asszonyhoz fordult.
- Tudod-e, mi újság? A galileai asszony elmegy a városból.
Ráchel szeme fölcsillant.
- Az ács felesége? - kérdezte.
- Az. Most beszéltem velük, hogy vízért voltam. Készülődnek. Az ács
megvette az öreg Áron szamarát.
- Hová mennek? Végképpen elhagyják Bethlehemet? - kérdezte a fazekas
felesége.
- Kérdeztem, hogy hova mennek, de az ács csak annyit mondott, hogy
nagyon messzire mennek. El kell menniök, azt mondja. Nem tudja,
visszajönnek-e valaha.
Ráchel elgondolkozott.
- Talán visszamennek Galileába. Názáretbe valók, vagy hova - mondta.
- Hát most már megszabadulsz attól az asszonytól - tette hozzá a
takácsné.
|
|
|
