|
|
LEV TOLSZTOJ NÉPMESE
FELDOLGOZÁSA:
PÁNOV APÓ KARÁCSONYA
|
A történet karácsonyról szólt.
Arról, hogy egy Jézus nevű kisfiú nem meleg
szobában született, hanem istállóban, mivel
szülei nem kaptak szállást a
vendégfogadóban. ,,Bizony, bizony" - dünnyögte
Pánov bácsi a bajszát pödörgetve. ,,Ha
ide jöttek volna, nálam megalhattak volna. Betakartam volna
a kisgyermeket fércpaplanommal, és eljátszadoztam
volna vele." Pánov bácsi fölkelt
székéből, és megpiszkálta a tüzet.
Odakint sűrűbbé vált a köd, a szobára is
vastagabb sötétség borult, így hát
felerősítette egy kicsit a lámpáját.
Töltött magának egy bögre kávét,
majd visszatért a könyvhöz. Most a három gazdag
emberről olvasott, akik sivatagokon keresztül utazva vitték
ajándékaikat - aranyat és illatos fűszereket - a
kisded Jézusnak. ,,Édes Istenem... - tört fel belőle
a szó -, de hisz ha eljönne hozzám Jézus, nem
tudnék mit adni neki!" Aztán hirtelen elmosolyodott,
szemében ismét ott bujkált a vidám
fény, fölkelt az asztaltól, odalépett a magas
polchoz, és leemelt róla egy spárgával
átkötözött, poros dobozt. Felnyitotta s kivett
belőle egy pár apró cipőt. Ez a két kis cipő volt
élete legjobb munkája. ,,Ezeket adnám neki, ha
eljönne hozzám látogatóba" - mondta
határozottan, majd visszahelyezte őket a polcra, ő maga pedig
ismét helyet foglalt fonott székében, és
sóhajtva hajolt könyve fölé. Talán
azért, mert a szoba kellemes melege elbágyasztotta, vagy
talán, mert későre járt már, Pánov
bácsi csontos ujja lecsúszott a könyv
lapjáról, és kis, kerek szemüvege az
orrára ereszkedett: csendesen elaludt.
Odakint egyre sűrűbb köd ülte meg a tájat.
Homályba vesző árnyak haladtak el az ablak előtt. De az
öreg cipész nem látta őket. Halkan hortyogva aludt
székében. Egyszerre csak egy hang hallatszott a
szobában: ,,Pánov bácsi!" Az öregember
felpattant székéből. Szürke bajsza remegett, amikor
megkérdezte: ,,Ki az? Ki van itt?" Senkit sem látott,
mégis úgy érezte, rajta kívül
még valaki van a szobában. ,, Pánov bácsi"
- szólt ismét a hang. ,,Azt szeretnéd, hogy
meglátogassalak. Ajándékot akarsz adni nekem.
Holnap erre fogok járni. Figyeld hát az utcát
hajnalhasadástól szürkületig, és
találkozni fogsz velem! De vigyázz! Nem fogom megmondani,
ki vagyok! Neked kell felismerned engem!" Ismét csend telepedett
a szobára. Pánov bácsi a szemét
dörzsölgette, de nem látott senkit. A faszén
lassan égett a tűzhelyben, az olajlámpa már alig
pislákolt. Kintről harangszó hallatszott:
megérkezett a karácsony. ,,Ez csak Ő lehetett" -
dünnyögte bajsza alatt az öreg cipészmester. ,,Ez
Jézus volt. És ha csupán álom volt az
egész? Akkor is... Egész nap várni fogom és
remélni, hogy meglátogat engem. De hogyan ismerem majd
fel? Hisz nem maradt mindörökre kisded. Felnőtt,
király lett belőle, és azt mondta, hogy Ő az Isten fia."
Az öregember lehajtotta fejét, s elmélázott:
,,Nagyon jól kell megfigyelnem az utcát, nehogy
észrevétlenül elmenjen mellettem!".
|
|
|
