|
|
|
|
Maria Loley: A kis betlehemi csillag
|
-
Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte,
hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is
szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.
A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt,
láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával,
amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s
őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az
asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha
fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony
mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s
azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt
mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak
vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb
lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.
- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek
fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak
akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.
- Értem - mondta az asszony.
Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a
mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott
volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.
A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a
karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is
ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked
mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az
asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni.
De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az
égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.
|
|
|
