|
|
|
|
Szent II. János Pál: A megváltás misztériuma
|
Felmerül az igény arra,
hogy teljesebb választ kapjunk a Megváltás természetére vonatkozó
kérdésre. Mi a Megváltás a jó és a rossz közötti küzdelem
összefüggésében, amely az emberi lét része? - olvashatjuk a fejezetet megnyitó kérdésben, amelyre a Szentatya a következő választ adja:
Olykor ezt a harcot a mérleg képéhez folyamodva ábrázolják. Amikor erre
a jelképre utalunk, azt mondhatnánk, hogy Isten, saját Fia
keresztáldozatával a mérleg jó serpenyőjébe helyezte ezt a végtelen
értékű vezekelést azért, hogy ez örökre érvényre juthasson. A
„Megváltó” szó, amely a lengyelben így hangzik: Odkupiciel, az odkupić igére utal, amely annyit jelent, mint „visszavásárolni”. Ugyanez a helyzet egyébként a latin Redemptor szóval is, amelynek etimológiája a redimere
(visszaszerezni) szóhoz kapcsolódik. Éppen ez a nyelvi analízis vihetne
bennünket közelebb a Megváltás valóságának megértéséhez.
Ebben az elemzésben szorosan kapcsolódnak egymáshoz a megbocsátás és a
megigazulás fogalmai is. Mindkét szó az Evangélium nyelvezetéhez
tartozik. Krisztus megbocsátotta a bűnöket, erőteljesen hangsúlyozva
azt a hatalmat, amellyel ehhez az ember Fia rendelkezett. Amikor egy
bénát hoztak hozzá, mindenekelőtt így szólt: „Fiam, bocsánatot nyertek
bűneid.” (Mk 2,5) Majd hozzátette: „..kelj föl, fogd az ágyadat, és
menj haza!” (Mk 2,11) Ezáltal kifejezetten rávilágított arra, hogy a
bűn nagyobb rossz a test megbénulásánál. És amikor a feltámadás után
első alkalommal megjelent a Cenákulumban, ahol az Apostolok
összegyűltek, megmutatta nekik átszúrt kezét és oldalát, majd rájuk
lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az
bűnben marad” (Jn 20,22-23)
Így nyilatkoztatta ki, hogy felruházza az Egyházat a bűnök
megbocsátásának hatalmával, amellyel csak Isten rendelkezik. Ugyanakkor
ismételten leszögezte, hogy a bűn a legnagyobb rossz, amitől az embert
meg kell szabadítani, és egyben megmutatta, hogy az a képesség,
amellyel ezt véghez lehet vinni, az egyházra van bízva Krisztus
kínszenvedése és megváltó halála által.
|
|
|
