Az iszlám fundamentalisták gyűlölete nem a
mi Isten fölfogásunk ellen irányul. Melyek a Nyugat elleni gyűlölet
alapvető okai?
Ennek történelmi és pszichológiai okai vannak. Történelmileg az iszlám
régen káprázatos civilizáció volt, ma pedig a világ sereghajtói közé
tartozik, és itt keveredik a pszichológia a történelemmel:
megfigyelhető egyfajta kisebbségi komplexus, frusztráció, ami a
felsőbbrendű Nyugat elleni bosszúban fejeződik ki. Az iszlám nem tudja
magába építeni, fölvállalni a modernséget, amit elbizonytalanítónak és
veszélyesnek talál, mert a modernség azt követelné meg tőle, hogy
radikálisan újraértelmezze az alapvető szent szövegeket. Amennyire
nincs problémája az iszlámnak a modernség tudományos és technikai
melléktermékeit illetően, olyan nagy problémát okoz számára a modernség
eszméjének elfogadása, mert az mélyen gyökerezik a kritikai
gondolkodásban. Ez a kritikai gondolkodás ellentétes a fundamentalista
felfogással, melynek lényege a szent szövegek szó szerinti értelmezése.
Egy másik történelmi és pszichológiai ok a gyarmatosítás, ami
körülbelül két évszázados realitás volt az egész arabmuzulmán világban,
és amely jelenleg Izrael körül kristályosodik ki, amely a Nyugat
lándzsahegye. Mindehhez hozzá kell tenni az iraki háborút, és mindazt a
neheztelést és keserűséget, ami mögötte van. Olyannyira, hogy Bush
elnök keresztes háborúról beszélt, aminek a Nyugati világban talán
nincs már keresztény jelentése, de az arab világban felidézi az egykori
keresztes háborúk szellemét vagy kísértetét.
Hogyan
magyarázza, hogy az iszlám sikeresebb misszionálásban, mint a mai
kereszténység?
Az iszlám egyirányú utca. Ez azt jelenti, hogy gond nélkül be lehet
lépni az iszlámba, de nincs belőle visszaút. Hacsak a halálon keresztül
nem. Ez az iszlám sikere. Az iszlám előre halad, de soha nem hátrál
meg. Ahol az iszlám egyszer megvetette a lábát, onnan soha többé nem
vonult vissza, mert aki elhagyja az iszlámot, az hitehagyó és halált
érdemel. Vonzó, mert nagyon különleges, erős önazonosságot és „umma”-t
(közösséget) teremt, tehát a közösséghez tartozás szellemét, valamint a
dogma és az erkölcs egyszerűségét, ami vonzóvá teszi az iszlámot a
gyakran nagyon bonyolult kereszténységgel szemben. Az iszlám ereje
társadalmi és politikai gyökereiben van. Ha az iszlámban szétválna
politika és vallás, az nagy problémát okozna számára, mert politika és
vallás természeténél fogva összetartoznak benne.
|
