Harmadik ellentmondás: a mindenható Isten, aki Jézus Krisztusban kiszolgáltatottá válik, önmagát megvédeni képtelen gyermekké, aki menekül Heródes király elől, aki elfogadja, hogy megkötözzék, elítéljék, keresztre szögezzék. Hol az ereje? Hol a mindenhatósága? Hogyan fogadhatja el Isten ezt a fajta megsemmisülést, amit a megtestesülés képvisel? Azt gondolom, hogy az iszlám kulcsproblémája az Istenségéből kivetkőző Isten, aki lemond az Istenségéről, lemond a nagyságáról, lemond az erejéről, és megsemmisül. Ez nincs rendjén. Pedig pont ez a keresztény misztérium lényege. A keresztény Isten botránya. Az iszlám középpontjában az erő és a hatalom áll, ami nagyon közel áll az Ószövetség Istenképéhez, aki mennydörgésben, villámokban, földrengésben mutatkozik meg. Márpedig a keresztény Isten jele, ami születése óta létezik… Mi is Jézus Krisztus jele? Egy kisgyermek, aki a bölcsőben fekszik. Aha, szóval ez az Isten jele? Egy kisgyermek? Azon tűnődöm, hogy vajon a kereszténység megélte-e már ezt a forradalmat? Vajon a keresztények oda helyezik Istent, ahol van? Vajon a keresztények nem élnek-e még mindig az Ószövetségben? Vajon nem úgy képzelik-e el Istent, mint valami szuperhatalmat, ami mindent ural? Vajon a kereszténység felfedezte-e már a keresztény Istent, Jézus Krisztus Istenét? Nagy kérdés. A kereszténység kopernikuszi fordulatot jelent a vallások történetében. És nem hiszem, hogy az összes keresztény, nem azt akarom mondani, hogy az Egyház, de mégis azt mondom: valóban tudatában van-e annak, hogy Isten pont az ellenkező helyen van, mint ahová mi helyeztük? Jézus Krisztus misztériuma és az evangélium radikális felfordulást jelent. 180 fokos fordulatot. Ami nem igazán vált még vérünkké, húsunkká. Az egyház pedig sajnos fenntartja ezt a félreértést, fenntartja ezt az érzést bizonyos írásokkal. Például dicsőítéseink többsége így kezdődik: „Örök és mindenható Isten.” Jézus Krisztusban az Isten se nem örök, se nem mindenható, hanem időbeli és erőtlen. Izajás próféta látomása pedig, amely minden misénkben elhangzik a „Sanctus”-ban: „Szent, Szent, Szent az Úr a mindenség Ura”. Ugye emlékeznek Izajás prófétának erre a látomására, melyben Isten trónon ül angyaloktól és főangyaloktól körülvéve, akik hódolnak neki. Ez a látomás minden misében visszatér és fenntartja bennünk a mindenható és eltaposó Isten képét. Ez a látomás lényegében nagyon muzulmán.

Előző oldal    Vissza az Elmélkedések oldalra    Következő oldal