Jézus úgy tekint eljövendő szenvedéseire és halálára, mint egy olyan közegre, amelyben felizzik, kiolthatatlan fényességgé változik Istenünk emberszeretete. Ez Jézus válasza a sokat vitatott szenvedés problémájára. Isten megtehette volna, hogy egy tökéletes, jóra, szépre, igazra törekvő világot teremtsen, ahol minden létező és benne az ember bábuként engedelmeskedik a tökéletesség törvényének. Nem ez történt. A szabadságot túlszárnyaló szeretet boldgoságára csak az újjáteremtett világban számíthatunk. Köztudomású a hittudomány tanítása, amely szerint Isten országában már nem leszünk szabadok. Már földi életünkben is sokat fel kell áldoznunk szabadságunkból a szeretet kedvéért. Gondoljunk csak arra, hogy minden házasságban korlátozódik szabadságunk. Ám ezért egy nagyobb értékben részesülünk. Földi életünket azonban Isten úgy teremtette, hogy a korlátozott szabadság keresztútján menjünk az örök húsvét felé. Ez ellen lehet ágálni, de a tényeken nem tudunk változtatni.
Azon is érdemes elgondolkoznunk, hogy a szenvedésnek milyen pozitív szerepe lehet emberi életünkben. El kell ismernünk például, hogy a szenvedésnek, a fájdalomnak olyan feladata is van életünkben, mint egy vészjelző csengőnek. Végzetes következményekkel járna, ha felfedeznének olyan gyógyszert, amely minden fájdalmat kiküszöbölne, megelőzne. Köztudomású, hogy a fájdalmak figyelmeztetnek arra, hogy valami nincsen rendben testi vagy lelki életünkben. Azt is el kell ismernünk, hogy a szenvedéseknek tisztító szerepük is lehet életünkben. A könnyek elhomályosítják a szemet, de sok piszkot is kimosnak belőle. Aki a világot sohasem nézte könnyein keresztül, ítéleteiben mindig felületes marad. Gyakran a szenvedés utcája az, amelyen visszatalálunk Istenhez. Ez a megtalálás pedig Teremtőnk szemében fontosabb, mint a szenvedés. Isten végső célja az ember boldogítása, s ennek eszköze lehet a ránk zuhanó szenvedés. A földi élet nem végállomás, hanem exodus, kivonulás a bűn szolgaságából és vándorlás az örök élet felé. Ha ezt elhiszed, ha ezt elfogadod, akkor a szenvedés pusztasága is elviselhető lesz számodra.
A keresztény embert sokszor balgának minősítik és oktalanságnak tartják szenvedést, keresztet vállaló magatartásást. Számunkra azonban Jézus szava a döntő. Szellemesen jegyezte meg az ifjúság lelkipásztora, Don Bosco: A legjobb, amit tehetünk: "Jót cselekedni, vidámnak lenni, és hagyni csiripelni a verebeket." Mi hisszük, hogy a keresztúton is a húsvéti fény felé tartunk.

Sokan visszariadnak a kereszttől és nem akarják a vállukra venni. Valójában Isten nem kívánja tőlünk, hogy egyedül hordozzuk. Jézus segít vinni, és csak azt várja tőlünk, hogy hozzá igazítsuk lépéseinket.