Az őskeresztények temetkezési helyén, a katakombákban gyakran ábrázolták Jézust a görög mitológiában szereplő Orfeus alakjával. A rege szerint csodálatos hárfájával és énekével nemcsak az embereket, de még a vadállatokat is megszelídítette. A keresztények az igazi átváltoztató hatalmat Jézusnak köszönhetik. Ezt fogalmazza meg a történetíró Eusébius: "Orfeus hárfájával szelídítette meg a madarakat és járóképessé tette a tölgyeket. Jézus pedig szent emberségének hárfájával változtatta meg a pogány világot és a hamis hiteket." Az evangélium hirdetése tehát olyan tevékenység, amely alkalmas arra, hogy megváltoztassa konkolyos életünket és a szeretet aranyos kalászaivá változtasson.
   Pál apostol megrendülve járta és szemlélte az ókori pogány világ városait. Lesújtó véleményét ezzel a két szóval fogalmazta meg: érzés és irgalom nélküli világ. A kereszténység ezzel szemben azt hirdette, nemcsak szavaival, de hiteles életével, hogy nincsen igazi kultúra irgalom nélkül. Ezért Isten úgy áll előttünk, mint az irgalmasság atyja, aki soha, senki előtt nem zárja be irgalmas szívének kapuját.
   A harmincéves háborúban a svédek lerohanták Németországot. A legenda szerint egyik katonájuk szemet vetett arra az aranyból készült  koronára, amely egyik templomban a megfeszített Jézus fejét díszítette. Fölmászott a keresztre, hogy leemelje az aranyos koronát. Ekkor azonban Krisztus teste megelevenedett és karjával átölelte a katonát. Ettől a mozdulattól a katona úgy megrendült, hogy holtan bukott a földre.
Lehet, hogy a legenda csak a képzelet szülötte, de találóan példázza Jézus irgalmas magatartását a bűnösökkel szemben. Szerető ölelése az egyetlen hatékony eszköz, hogy meghaljon bennünk a konkoly, a bűnös ember és aranyos kalászokká változva, Isten csűrének örökösei lehessünk!