|
|
|
|
DOMOKOS
ZITA: NAGYANYÓKA MESÉJE
|
De másnap Nagyanyóka megkerült és minden rendben volt, mintha semmi sem
történt volna.
Egy ilyen napon, amikor Nagyanyóka épp eltűnt és mindenütt keresték, a
legidősebb fia borzasztóan összeveszett a feleségével. Még az unokák
sem tudták kibékíteni őket. Vacsora közben vesztek össze azon, hogy hol
lehet Nagyanyóka. És a nagy veszekedés kellős közepén a hosszú
ebédlőasztalon, anélkül, hogy valaki hozzáért volna, kettészakadt a
gyönyörű abrosz, amit valamennyien most láttak először.
- Nem tudsz vigyázni? – kérdezte mérgesen Nagyanyóka legidősebb fia a
feleségétől. – Még az új abroszt is tönkreteszed…
- Én? – kérdezte elámulva a felesége. – Hiszen hozzá sem értem.
Különben sem kellett volna ilyen gyönyörű, régimódi, értékes abroszt
vásárolnod, tudhattad volna, hogy csak tönkremegy.
- Hogy én abroszt vásároltam?! – képedt el a férje. – Életemben nem
vásároltam abroszt.
Tanácstalanul néztek egymásra.
- Hát akkor ki vehette? – kérdezte a felesége. – Mert én aztán biztosan
nem.
Sohase derült ki, hogy ki vásárolta a régimódi abroszt. De minthogy
másnap Nagyanyóka épp őket látogatta meg, el is feledkeztek az
egészről, úgy örvendtek, hogy megkerült. Csak arra nem tudtak rájönni,
honnan tudta Nagyanyóka, hogy összevesztek.
Más alkalommal, amikor Nagyanyóka elveszett, éppen bizonyítványosztás
napja volt az iskolában. Legkisebb unokájának legnagyobb fia apja
asztalára tette kinyitva az ellenőrző könyvét, aztán a biztonság
kedvéért behúzta a nyakát alaposan a válla közé. Csak egyetlen rossz
jegy éktelenkedett a bizonyítványában, de biztos volt benne, hogy
megkapja érte a magáét. A papa bemártotta az asztalon heverő tollat egy
ócska kalamárisba, ami azelőtt sosem állt az íróasztalon, azt hitte, a
fia készítette oda. Alá akarta írni a bizonyítványt, hogy tudomásul
vette, csak előbb át akarta nézni alaposan. A tollhegyről azonban egy
nagy paca csöppent arra a bizonyos jegyre, amely miatt a nebuló annyira
behúzta a nyakát, mintha anélkül született volna.
- Nahát – mondta a papa bosszankodva -, miféle tinta ez, meg miféle
toll? Hogy jutott eszedbe épp ezt idekészíteni?
- Én nem… - kezdte az izguló nebuló, de ekkor észrevette, hogy a
tintapaca épp a szégyenfoltot takarja el, így hát boldogan
elmosolyodott, és így folytatta: - Nem is tudom. Majd megmondom a
tanító néninek, hogy én vagyok a hibás.
A papa aláírta a bizonyítványt anélkül, hogy rájött volna a paca
titkára. Másnap Nagyanyó hozzájuk érkezett látogatóba. Ráhunyorított a
nem éppen legjobban tanuló dédunokára, és azt kérdezte:
- Na, milyen volt a bizonyítvány?
A dédunoka sietve húzta elő az ellenőrzőkönyvét, magabiztos mosollyal
tartotta Nagyanyóka elé, ő meg arra a csúnya jegyre bökött a
mutatóujjával:
- Hát ez itt micsoda?!
A dédunoka rémülten állapította meg, hogy a nagy paca teljesen eltűnt.
De nem találta a tollat sem, a nagy kalamárissal, együtt mintha a föld
nyelte volna el.
|
|
|
