A konklávé negyedik napján a Szent Péter téren – amit megtöltött az eredményre váró hivők sokasága – is egyre nőtt az izgalom. Végül október 16-án nem sokkal 18 óra után felhangzott Felici bíboros bejelentése: HABEMUS PAPAM! A téren a felfokozott izgalmat hatalmas meglepetés követte. Az erkélyen megjelent egy erőtől duzzadó, dinamikus, ismeretlen ember. Ki ez? –  kérdezték egymástól a rómaiak. II. János Pál az erkélyen érezte a téren lévők zavarodottságát, és a szokásoktól eltérően a főpapi áldás előtt (ilyenre még nem volt példa), olaszul rövid beszédet mondott. "Dilettissimi fratelli e sorelle..." ("Szeretett testvéreim...") A meglepetést hamarosan az öröm váltotta fel. Az új pápa így folytatta beszédét, melyet gyakran félbeszakított a tömeg tapsa: "A szeretett I. János Pál pápa halála után még mindig mély fájdalom tölti el szívünket. S íme, a főtisztelendő bíboros urak új püspököt választottak Róma számára. Egy távoli országból szólították őt ide. Messzi országból, azonban a hit közössége és a keresztény hagyomány által mégis olyan közeli országból. Féltem elfogadni ezt a választást, de megtettem a Jézus Krisztus iránti engedelmességbő,l és teljes bizalommal az ő legszentebb édesanyjához, a Madonnához. Nem tudom, hogy jól ki tudom-e fejezni magamat a ti..., a mi olasz nyelvünkön. Ha hibát ejtek, javítsatok k!. Mindnyájatokhoz jövök, hogy közösen megvalljuk hitünket, reményünket, bizalmunkat Krisztus Anyja iránt és az egyház iránt, és így továbbhaladjunk az egyház történelmének útján Isten és az emberek segítségével." Mielőtt visszavonult, szélesre tárt karral üdvözölte az önfeledten ünneplő hatalmas tömeget.
II. János Pál beiktatási miséjére 1978. október 22-én kerül sor a Szent Péter téren, ahol elhangzott, azóta már híressé vált és egész életét végig kísérő felszólítása: „Ne féljetek, mert van remény az üdvözülésre, csak át kell lépnünk a remény küszöbét”!
27 évig vezette az egyházat, ami Szent Péter és X. Piusz után a harmadik leghosszabb pápai uralkodás volt. E több mint negyed százados időt sorozatunkban részletesen ismertetni szinte lehetetlen. Nehéz, mert itt élt köztünk, velünk örült, velünk sírt, ha kellett, és értünk imádkozott és végezte küldetését, hogy valamennyien át tudjuk lépni a remény küszöböt. Nehéz Róla írni, mert a média végigkísérte az egész életét, minden mozzanatáról tudósították az embereket.