|
|
|
Szent László legendái(Benedek Elek gyűjtése)
|
Abaúj
vármegyében, Jászó-Döbröd határán van egy kút: Szent László kútja. A
szent király életében fakadt ennek a kútnak forrása. Napok óta
bolyongott László az ő seregével a végtelen pusztaságon, s sehol nem
találtak forrást, seregestül dőltek el a rettentő szomjúságtól
eltikkadt vitézek. Sem eleség, sem ital: éhínség, szomjúság gyötörte,
pusztította a magyarok seregét. Mindnyájan elcsüggedtek, csak László
nem: ő bízott Istennek megmérhetetlen jóságában. Imádságra kulcsolta
kezét.
- Ó, égnek-földnek Atyja, Teremtője, ne hagyd el népemet nagy nyomorúságában, tekints le rá!
S
ím, egyszerre mindenféle vadállatok húzódtak keresztül a pusztán, nagy
seregben. Az éhínségtől elgyötört vitézek lelkébe visszaszállott a
bizalom. Zúgott a levegő a vitézek nyilaitól, s rakásra hullottak a
vadak: nem kellett meghalniok éhhalállal. Erőre kaptak, s továbbmentek.
László pedig imádkozott újra:
- Ó, Uram, fakassz forrást is az én népemnek!
És fakadt forrás, tiszta, üdítő. S eloltván szomjúságukat, lelkesülten követték Lászlót tűzbe-vízbe, mindenüvé!
|
|
|
