|
|
|
Szent László legendái(Benedek Elek gyűjtése)
|
Hanem
Isten újabb csapást küldött a magyar seregre. Akkor küldötte rájuk,
mikor szertelen nagy volt az örömük, győzedelmeskedvén az ellenségen.
Halomban hevertek a holttestek a csatamezőn; folyók, tavak piroslottak
a vértől. Napokig, hetekig vigadoztak a magyarok, de egyszerre csak
vége szakadt a vigadozásnak: a holttestek rettentő szaga megrontotta a
levegőt, s mindenféle förtelmes, ragadós betegségek támadtak, és
pusztították a magyart. Siralom földje lett a magyarok földje. És
zúgni-búgni kezdett a nép:
- Lássátok, büntet a magyarok Istene, mert elhagytuk igazi hitünket! Nem használ a szentkirály imádkozása.
És összeverődtek minden rendű-rangú emberek, mentek a király sátorába. A szent király imádkozott. Mondta a szószóló:
-
Hiába imádkozol, felséges király, úgysem hallgatja meg a magyarok
Istene. Térjünk vissza mind a pogány hitre, meglásd, megszűnik a pestis.
A szent király megbotránkozással nézett a hitetlenekre, arca elborult, szeméből megeredt a könny, s mondá nekik:
-
Eredjetek haza békességgel, megtévelyedettek! Ne zavarjatok
imádkozásomban. Én hiszek az egy Istenben, mindenható Atyámban!
Meg-meglátogat, próbára tesz, de nem hagy el, s letörli könnyeinket.
A
hitetlenek megzavarodva indultak kifelé, de e pillanatban, mintha
földbe gyökeredzett volna a lábuk, állottak, mint megannyi szobor.
Hirtelen vakító világosság támadt a sátorban, és hallották a mennyei
szózatot:
- Ne csüggedj, Szent László! Isten meghallgatta sűrű
imádságaidat, s leküldött hozzád engem az angyalok seregéből, hogy
megmondjam néked, mit tégy. Öltsd fel királyi ruhádat, tedd fejedre
koronádat, s kimenvén a sátorból, lődd el a nyiladat a virágos réten.
És menj a nyíl után: ahol leesik, találsz egy füvet, mely meggyógyítja
a te népedet.
Ezt mondván az angyal felszállott az égbe. Akkor
fölkelt László, magára öltötte királyi ruháját, fejére tette a koronát,
kezébe vette nyilát, s kilépett a sátorból. Utána a hitetlenek,
csöndesen, levett kalappal. A szent király még egyszer fölnézett az
égre, aztán ellőtte nyilát. És ment abban az irányban, a nép meg a
nyomában.
- Ihol a nyílvessző! - kiáltott fel László. - Nézzetek ide!
Fölvette a nyílvesszőt, mely egy széles levelű növényben akadt meg, keresztülhasítván azt.
-
Olyan, mint egy kereszt! - mondták a népek, s térdre borultak. És
találtak ehhez a fűhöz hasonlatost még sokat, sokat a népek, s ennek
csodaereje meggyógyítá őket.
|
|
|
