|
|
|
|
BENEDEK ELEK: KRISZTUS ÉS AZ ELÉGEDETLEN PÓPA
|
Krisztus urunk Szent Péterrel elindult egyszer országot-világot látni.
Amint mentek, mendegéltek, találkoznak egy pópával.
- Hová, merre, földi? - kérdezte Krisztus.
- Én bizony - felelt a pap - olyan országba igyekszem, ahol a
búzakenyérnél jobb kenyeret kapok.
- Na hiszen, várj csak - mondta Krisztus -, mindjárt elviszlek én olyan
országba -, s abban a szempillantásban lóvá változtatta az elégedetlen
papot.
Éppen akkor jött feléjük egy szegény ember, ki valami nagy terhet vitt
a hátán, s mint a záporeső, úgy csurgott róla a véres verejték. Kérdi
Krisztus:
- Hát te hová igyekezel, földi?
- A vásárba igyekszem - felelt a szegény ember -, kerékfentőt viszek
oda, ha el tudnám adni.
Mondá Krisztus:
- No, te szegény ember, ne kínlódj többet, neked adom ezt a lovat. Járj
ezután ezzel a vásárra, s esztendő múltán vehetsz majd hozzá társat is.
De azzal a feltétellel adom neked ezt a lovat, hogy gyaluforgácsnál
egyebet ne adj neki.
A szegény ember megköszönte a lovat, s volt is annyi magához való esze,
hogy ezentúl nem vitte a hátán a kerékfentőt, s megfogadta Krisztus
szavát is, mert a lónak gyaluforgácsnál egyebet enni nem adott. Mire az
esztendő letelt, Isten annyira megsegítette, hogy a lovának társat
vehetett, s most már két lóval járt a vásárra. Két esztendő múlva,
mikor már annyit szerzett, hogy négy lovat is vehetett volna,
találkozott ismét Krisztussal, s mondta neki nagy hálálkodással:
- No, jó uram, az Isten megsegített, most már vissza is adhatom a
lovat, mert van annyi pénzem, hogy vehetek négyet is.
- Hát csak tartsd meg a lovat még egy esztendőre - mondá Krisztus -, de
ezután se adj neki egyebet gyaluforgácsnál.
|
|
|
