|
A szamár
és a bogáncs
|
Egész
éjjel mentek, és nem álltak meg pihenni se reggel, se délelőtt. A
csacsi már alig tudott nyelni, egészen kiszáradt a szája a
szomjúságtól, lába remegett a fáradtságtól. Megállt.
– Nem megyek tovább egy tapodtat sem – gondolta magában.
József odalépett a szamárhoz.
– Ha most meg is üt – gondolta mérgesen a szamár –, megrúgom, lerázom
magamról a csomagjait és...
József azonban megsimogatta a szamár bársonyosan puha, hosszú füleit.
– Gyere még egy kicsit, kérlek – szólt hozzá –, biztosan találunk egy
kutat. Tudom, hogy nagyon nehéz menni a te apró patáiddal ebben a
kősivatagban, de próbálj még egy kicsit jönni.
A szamár felsóhajtott. Haragja elszállt, s ő újra nekiindult a
sivatagnak. Nemsokára valóban találtak egy kutat. József vizet húzott a
szamárnak, levette róla a csomagokat. A csacsi fellélegzett és
soká-soká ivott.
Mária ennivalót készített Józsefnek, a Gyermeknek és saját magának. A
szamarat is meg akarták etetni, és akkor vették észre, hogy nagy baj
történt: a nagy sietségben elfelejtettek takarmányt hozni a szamárnak.
– Már csak ez hiányzott! – háborgott a szamár. – Eddig vagy édes füvet
legeltem, vagy illatos szénát ettem, de itt, ebben a sivatagban semmi
sincs, amit egy szamár megehetne!
A kövek között csak néhány lila virágú, szúrós bogáncs nőtt.
– Ezt nem lehet megenni – gondolta magában a szamár. – Szúr is, száraz
is; itt fogok éhen pusztulni a sivatagban.
A kis Jézus látta, hogy a szamár éhes, és nincs mit ennie. Nem törődött
a tüskékkel, letépett egy szál bogáncsot, és a szamár szája elé
tartotta.
– Te tudod, mi fog történni – gondolta a csacsi. – Ez a növény
össze-vissza fogja szurkálni a szájamat és a nyelvemet. De ha te adod,
elfogadom, lesz, ami lesz.
Ám annak ellenére, amit gondolt, a bogáncs csodálatosan ízlett neki.
Édesebb volt, mint a tavasszal frissen sarjadt fű, a tüskéket pedig
egyáltalán nem is érezte. Úgy teleette magát bogánccsal, mintha otthon
legelt volna a patakparton.
Egész úton Egyiptomig minden nap bogáncsot evett, és azóta is ez minden
szamár kedvenc eledele.
|
|
|