|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2016. HÚSVÉT
|
|
„A lelkiismeret szentély, amelyben Isten hangja szólal meg.”
Nagyböjti
lelki délutánra, és a Dél-pesti Régiós Ultreyára hívott mindenkit
március 19-én templomunk ajtaján és újságjában is elhelyezett meghívó.
A lelki délután témája a HIT volt.
Plébánosunk, Lajos atya valóban a házigazda szeretetével nyitotta meg
tartalmas programok elé néző délutánunkat. Bevezető gondolatai
ráirányították figyelmünket a témára, az igazi, valódi Istenbe vetett
hitre. A nyitó gondolatok után kiscsoportokra oszlottunk. Ez jó
alkalmat adott arra, hogy az eddig csak látásból ismert embereket
megismerjük, hogy ezután néven szólíthassuk egymást. Elmondtuk
egymásnak, kik vagyunk, honnan, milyen életállapotból érkeztünk, és
megosztottuk azon gondolatainkat is, hogy ki, mit vár ettől a lelki
délutántól. Volt, aki megerősítést, -mert munkáját nem ismerik el, volt
aki (egy kedves idős botos nénike,) aki „csak” egy jó szentgyónás miatt
Csömörről utazott, de volt olyan ember is aki, minden plébániai
alkalomra eljön, mert örül, hogy találkozhat emberekkel, hogy vannak
ilyen lehetőségek.
Majd vendég lelki vezetőnket, Kövesdy Zsolt atya elmélkedéseit hallgathattuk.
Az elmélkedések gondolatmenete mély volt, de mindenki által követhető.
Zsolt atya János evangéliumából idézte fel előttünk Tamás apostol
alakját. Döbbenten hallgattam – kis személyes kötődés miatt is, mert
egyetlen fiam e szentről kapta nevét – Tamás Jézus mellett döntésének
állomásait. Ő a sebzettnek hitt, nem Jézus istenségét tartotta
fontosnak, hanem a sebzett Istent választotta. Félelmetes az az
igazság, hogy Jézus nap, mint nap vérzik értem, és érted is (ki most e
sorokat olvassa.)
Viszem magammal azon gondolatokat, ami a sebzettségünk hármasságára
figyelmeztet. Ezek a (1.) bűnök okozta sebek, a (2.) más emberek által
okozott sebek. A mi Jézusunknak csak ilyen sebei voltak! És (3.)
a jócselekedeteink sebei.
Szomorúan tapasztaltam szervezőtársaimmal együtt, hogy kevesen
ajándékozták meg Istent és saját magukat e nagyszerű délután
élményeivel, gazdagságával. Számomra elgondolkodtató történeteket,
gondolatokat kaptam, amik átszövik napjaimat, rávilágítanak egy –egy
hibámra, amik ha eszembe jutnak, próbálok „jó és lelkes” lenni.
Az előbb említett kisfiam 1 éve elsőáldozott másik 44 gyermekkel
együtt. Mint édesanya, kérdőn állok az előtt, hogy most, hol vannak e
gyerekek és a szüleik? Szeretném kiemelni, hogy mialatt mi a templomban
gazdagodtunk lelkileg, addig a gyerekek csodálatos húsvéti dolgokat,
ajándékokat készítettek nekünk a plébánia hittantermében, majd a
kertben hatalmasat játszhattak. Azután boldogan vettünk részt a lelki
délutánt záró szentmisén. Ami külön öröm volt számomra, hogy a gyerekek
sem szerettek volna hazajönni „lejönni a Tábor hegyéről”.
De
Colores!
Dubainé P. Karolina
|
|
|
