|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2015. SZEPTEMBER
|
|
Beköszöntő
Kampfmüller
Sándornak hívnak. 1987. szeptember 30.-án, Tatán születtem. Egy öcsém
van, aki három évvel fiatalabb nálam. Általános iskolámat Naszályon
végeztem el. Alsó tagozatos koromban kezdtem el járni hittanra, a
plébános minden héten Tatáról jött ki nekünk hittant tartani és
vasárnap misézni. Nyáron szervezett számunkra, hittanosoknak
tábort. A középiskolát Győrben a Czuczor Gergely Bencés
gimnáziumban végeztem, ahova a jelentkezésemet öreg győri bencés diákok
hatására adtam be. Itt nagyon összetartó közösség alakült ki mind az
osztálytársakkal, mind a kollégista társakkal. Megismerkedtünk a bencés
regulával és a bencés atyákkal. Köztük megtapasztaltuk a benedeki
jelszó: ”dolgozzál és imádkozzál” mindennapi megvalósulását. A bencés
atyák a közös szerzetesi imákra mindig hívtak bennünket. Ezeken az
imaórákon megtapasztaltuk a közös ima szépségét és erejét. A gimnázium
vége felé, úgy döntöttem, hogy továbbtanulni jogi egyetemen szeretnék,
mert majd később ráérek eldönteni, hogy a jogon belül mivel
foglalkozzak egy életen át. Az Isten azonban ezt nem így gondolta.
Éreztem, valami hívást, de mindig gyorsan száműztem ezt a gondolatot,
érzést. Ahogyan elérkeztek a gimnázium utolsó hónapjai, ez a hívás
egyre erősebb lett, ami ellen egyre jobban tiltakoztam. Segítségemre
volt ebben a helyzetben az egyik győri teológiai tanár, aki segített
meghallanom és megértenem Isten hívását és akaratát. Ilyen előzmények
után adtam be 2006-ban jelentkezésemet az Esztergomi Szemináriumba,
ahova sikeres felvételi vizsga után felvettek a nyár elején. Nyár
közepén megtudtam, hogy felvettek a jogi egyetemre is. Választani
kellett. Amikor szeptember elején el kellett volna mennem beiratkozni a
jogra, aznap reggel tisztázódott bennem, hogy mi az Isten szándéka
velem, mit kell csinálnom. Így ebben a szeptemberben fogadtam el Isten
akaratát, és kezdtem el a teológiai tanulmányaimat. A szeminárium végén
a szentelési jelmondatul a: Szólj, Uram, hallja a te szolgád!
szentírási részt választottam Sámuel könyvéből. Hasonlóan a kis
Sámuelhez, elsőre én sem hallottam meg az Isten hívását, azonban Isten
kegyelmének köszönhetően meghallottam, és tiszta szívből igennel tudtam
rá válaszolni.
2011.-ben diakónussá szenteltek. Féléves diakónusi
gyakorlatomat a Szentendrei Keresztelő Szent János Plébánián töltöttem
Blanckenstein György plébános és Gájer László káplán mellett. Ekkor
megtapasztaltam a szemináriumban tanultak, hogyan kell az életben
megvalósítani egy plébánián.
2012. június 16-án dr. Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek az Esztergomi Bazilikában pappá szentelt, és
2012. augusztus 1-jével a Budapest Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz
Plébánia káplánjává nevezett ki. A papság rendjében, mint káplán azt a
küldetést kaptam, hogy az Evangélium hirdetésében a plébánost, Horváth
Zoltán atyát segítsem. Ezt tartottuk a fő feladatunknak: Isten szavát,
szeretetét hitelesen eljuttatni az embereknek. Mindenki megtalálhatta a
maga számára való közösséget kezdve az óvodás korosztálytól a
nyugdíjasokig.
2014. augusztus 1-jével a bíboros úr a Budapest
Magyar Szentek Plébánia káplánjává nevezett ki, ahol Écsy Gábor atyának
segítettem az evangélium terjesztésében. Itt ismerkedetem meg az
Országos és Egyházmegyei Karitásznak a munkájával, amelyeknek
igazgatója Gábor atya.
2015. augusztus 1-jével a bíboros úr a Budapest Külső-Ferencváros - Szent Kereszt Plébánia káplánjává nevezett ki
Kérem
a kedves testvérek imáit, hogy Lajos atyával közösen mindig az Isten
élő szavát, az Evangéliumot tudjuk hirdetni minden ember számára. Sándor atya
|
|
|
