|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2014. SZEPTEMBER
|
|
Dr. Györök Tibor káplán atya bemutatkozása
Erdő
Péter bíboros úr Bála atya megüresedett helyére dr. Györök Tibor káplán
urat helyezte át plébániánkra. Kérésünkre elküldte bemutatkozó írását,
amit reményeink szerint még sok-sok tanulmány és gondolat fog követni.
S reméljük, hogy a közös munka zökkenőmentesen a szeretet légkörében
fog megvalósulni. Kérem, fogadják szeretettel új káplánunk
bemutatkozását.
1976-ban születtem Budapesten, két
bátyám van. Papi hivatásom fölismerésében döntő szerepet játszott a
káposztásmegyeri plébániaközösség gazdag élete, amelybe ifjúsági
hittanosként bekapcsolódtam. Tanúja lehettem egy nem csupán kövekből,
hanem lelkekből és Lélekből épülő templom születésének is, amely dr.
Tomka Ferenc és Jávorka Lajos atyák irányításával bontakozott ki a
rendszerváltás utáni első években. (Béla atya most éppen erre a helyre
kapott plébánosi kinevezést.) A középiskola után a Budapest Műszaki
Egyetemen villamosmérnöki diplomát szereztem, majd rövid ideig
szoftverfejlesztőként dolgoztam – miközben tovább érlelődött a
hivatásom. Teológiai tanulmányaimat Esztergomban és Rómában, a Pápai
Gergely Egyetemen végeztem. Az Örök Városban töltött évek rendkívül
sokat jelentettek számomra, kinyitották szememet a Világegyházra, sok
tapasztalattal és nyelvtudással gazdagítottak. Erdő Péter bíboros úr
2008-ban szentelt pappá. Első kápláni kinevezésemet a Külső-terézvárosi
Szent Család Plébániára kaptam, de itt csak egy évet töltöttem. Ezután
dr. Hajnal Róbert lett a plébánosom az Angyalföldi Szent László
Plébánián. Nagy hálával a szívemben gondolok az itt töltött öt
esztendőre. Róbert atya bölcsessége, élettapasztalata, a nagy
korkülönbséget is áthidaló, bizalommal teli szeretete, úgy érzem, a
további papi éveimben is elkísérnek majd. A hívek részéről is
barátságos viszonyulást, családias légkört tapasztaltam. Magától
értetődő volt, hogy a plébániai élet minden szegmensében (gyermek-,
ifjúsági és felnőtthittanok, lelkinapok, zarándoklatok, nyári táborok,
karitász, kórházak látogatása, kisközösségek) részt vehetek, és
amennyire tehetségem és időm engedi, aktív szerepet vállalhatok. Utólag
is kisebb csodának tűnik, hogy mindezen feladatok mellett múlt ősszel,
három évi kutatómunka után sikerült megvédenem (nem is rossz
eredménnyel) doktori tézisemet. (Szakterületem a patrisztika, vagyis az
ókeresztény egyházi írók műveinek tanulmányozása.)
Nyár elején
értesültem bíboros úr áthelyezési szándékáról. Természetesen nem könnyű
egy ilyen váltás. Biztos vagyok ugyanakkor abban, hogy főpásztorom
által maga az Úr Jézus küld egy számomra új közösségbe, új emberek
közé. Ezáltal lehetőséget kapok arra, hogy korábbi hibáimból tanuljak,
újult erővel és lelkesedéssel vessem magamat az előttem álló
feladatokba.
Első benyomásaim? Terveim? Lajos atyát személyesen,
életközelből eddig nem, csupán hírekből és néhány könyvéből ismertem.
Szívélyes szeretete, humora, fáradhatatlan teherbírása, nem tagadhatom,
első pillanattól fogva bátorító-inspiráló erővel hatottak és hatnak
rám. A plébániaközösség egyes tagjai és kisközösségei részéről
ugyancsak számos kedves gesztusban és megelőlegezett bizalomban
részesültem.
Remélem, hogy hamarosan még többetekkel személyesen is
megismerkedem, és Pál apostolt szavai szerint, én is képes leszek majd
– Isten kegyelméből – épülésetekre
némi lelki ajándékot juttatni, vagy helyesebben szólva, az én hitem és
a ti hitetek által majd kölcsönösen gazdagítjuk és megerősítjük egymást (Róm 1,11-12).
|
|
|
