|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2014. PÜNKÖSD
|
|
Június 4.
Trianon
– azaz az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró
békeszerződés 1920. június 4-i, a versailles-i Trianon-kastélybeli
aláírása – egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és
nemzet történetében. Megemlékezésünknek nem célja semmiféle uszítás a
környező országok, nemzetek, vagy a békeszerződést létrehozó államok
ellen. Az évszázados, máig tartó nemzetiségi problémák megoldására,
pedig nem is lehet alkalmas. Mindössze azt szeretnénk, hogy egy évben
egyszer gondoljunk nemzetünk egyik legfájóbb napjára. A napra, amikor a
történelmi Magyarországot feldarabolták. A gyásznap alkalmából
minden évben a kor nagy gondolkodóinak, közéleti szereplőinek
gondolatait közöljük, hogy érzékeljük, hogy élték át elődeink a megrázó
döntést. Idén Móra Ferenc írását olvashatják.
Móra Ferenc: „Nem kell gyászt ölteni”
(részlet)
„Nem kell gyászolni, mert az aláírt halálos ítélet még nem halál, ahhoz
még mindig sokan vagyunk, hogy egy lábig kiírtsanak bennünket.
Szívtelenségük volna hozzá, de nincs elég hóhérjuk, s ami van, annak
otthon kell készenlétben lenni. S tollal, tintával nemzetet még soha
nem öltek. Mit kötelezvény, mit békeszerződés! A lobogó vulkánt
papírszalvétával le nem boríthatjátok. Parancsoljátok meg a szélnek,
hogy ne fújjon, a villámostornak, hogy ne csattanjon, a csillagoknak,
hogy ne szikrázzon, a folyónak, hogy visszafelé folyjon, a hajnalnak,
hogy föl ne hasadjon, a pipacsnak, hogy pirosat ne nyisson. Szót
fogad-e? Van-e őrült, aki ily parancsot kiadjon, s elhiggye, hogy az
majd teljesedik? Hogy az adott szó szent, hogy az aláírt kontraktus
kötelez? Nincs isten és nincs ember, aki adott szónak venne egy
ígéretet, melyet őrültek kényszerítenek ki a megkötözött embertől,
torkára tett késsel.(...)” (1920)
|
|
|
