|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2014. KARÁCSONY
|
|
Egy igaz felebarát
A
Barangolók csapata elárvulva, értetlenkedve toporog. Hol van Évánk, hol
késik? Nem látjuk göndör barna fürtjeit, a térképeket, menetrendet és
ismertetőket rejtő oldaltáskáját. De Éva váratlanul előre ment, nem
várt be bennünket,mint annyiszor az évek folyamán. Nem szól a síp, hogy
az elkóborolt kirándulók végre összefussanak. Csend van. Bennünk is,
csak képek villódznak, merülnek fel minduntalan és a végtelen
gazdagságú leltár alakul.
Milyen jó is volt, amikor felfedeztük,
hogy egy áldozatos lélek, aki érzékeny volt korosztálya vágyaira
családias klubot szervezett ragyogó programokkal és már az első
alkalmakkor jól, nagyon jól éreztük magunkat. Bejártuk az ország
legszebb városait, megismertük magyar kultúránk értékeit, nemzeti
kegyhelyeinket, imádkoztunk, énekeltünk templomokban, boldogan
ebédeltünk együtt kirándulásainkon mindenütt. Az a gazdagság, amiben az
ő szervezésében részünk lehetett felsorolhatatlan.
Mert Évánk
nagycsaládos volt. Küzdelmes és szótlan önfeláldozása privát családi
életében tiszteletet parancsolt, de csodáltuk szociális érzékét is,
ahogy bennünket – morgásaink ellenére is néha és mindezeket elegánsan
elnézve – együtt tartott és pásztorolt, mint nagycsaládunk anyja.
Mindenre volt gondja. Légyen az egy helyjegy a vonatra, a gyengébben
mozgók kímélése, az elmaradók utáni érdeklődés, a nyugdíjas pénztárcák
tekintetbe vétele ügyes ötletekkel. Tavasztól a városokat jártuk, télen
a múzeumokat, kiállításokat és különleges helyeket, melyeket a
tősgyökeres pestiek sem ismertek.
Most gondolkodhatunk azon, vajon
mennyi háttérmunka, kutatás előzhette meg remek ötleteit.
Klubnapjainkat imával kezdtük, de bevezette a barangolósok
felköszöntését is névnapjaikon. Karácsonykor ügyes kézimunkával szép
kis asztali díszeket készített mindenkinek, húsvétkor mindannyian névre
szólóan szépen festett kifújt tojásokat kaptunk.
Most jár át
bennünket a döbbenet, hogy vajon becsültük-e mindezt, érezhette-e ő,
hogy hálásak vagyunk mindazért a szeretetteljes gondoskodásért, amit
minden érzelgősség nélkül nekünk nyújtott, mert számára ez természetes
volt. Vajon ebben a rideggé alakuló világban hány ilyen igaz keresztény
felebarátot találhatunk még? Hogy ő hol van, az nem is kérdés. Hiszen ő
mindig is járt az Úton, az Igazság és az Élet útján és most megérkezett
oda, ahová való volt. Mélyüljön el bennünk mindaz, amit tőle tanultunk.
Járjunk a nyomában, a cselekvő, törődő felebaráti szeretet útján.
Senki sem fogja elfelejteni közülünk, mert Brunczvik Évát nem lehet elfelejteni. Velünk volt és velünk is marad.
Cs.Anikó
|
|
|
