Bemutatkozás Ügyintézés Miserend Hirdetések
FRISS HÍREK, LELKI ÉLET, PROGRAMOK
 KÖZÖSSÉGEK
 GONDOLATOK, IMÁK, ELMÉLKEDÉSEK
 SZENT KERESZTI ÜZENETEK
 ADOMÁNYOK - ADÓ 1%
 URNATEMETŐ
Budapest Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Plébánia
Pesti-Déli Espereskerület
1091 Budapest, Üllői út 145.
Telefon: (06 1) 378-03-56
Fax: (06 1) 378-03-56
E-mail: info@szentkeresztplebania.hu

   SZENT KERESZTI ÜZENETEK

2014. FEBRUÁR

Isten nézőpontja

Hosszú évek óta minden év januárjának harmadik hetében tartják az ökomenikus imanyolcadot a keresztények egységéért. Újságunk hagyományosan teret enged egy másik felekezet gondolatainak. Idén református testvéreink egyik legnagyobb teológusának, Lajos atya által nagyra tartott és mélyen tisztelt, dr. Gyökössy Endre gazdag életművének egyik tanítását közöljük, melynek alapját a tékozló fiú története képzi.

Igen sokszor írtam már a tékozló fiú történetéről. Újat aligha tudok írni róla, de most a történet második részét sajátos nézőpontból szeretném megközelíteni.
Tegyük fel, hogy a hizlalt borjút már levágták, s el is fogyasztották az örömlakomát. A tékozló fiú megkapta a szép új ruhát, sőt pecsétgyűrűt is, ami az üzletkötés jele volt az akkori írni-olvasni nem tudó emberek számára. A gyűrű azt jelentette, hogy társtulajdonosnak is visszafogadta apja a hazatért fiút. Örült az atya. Örült a visszatért fiú, a bátyja azonban elkeseredve morgolódott.
 Amit most mondok, az csupán föltevés. Az idősebb testvér — aki sértésnek és bántásnak képzelte a történteket — úgy érezte, el kell mondania valakinek és megbeszélnie mindazt, ami őt érte. A szomszéd birtokon élt a barátja (akivel az Ige szerint szeretett volna együtt mulatni, de ez elmaradt, mert mindig csak dolgoztak, dolgoztak az apával.) Elment hozzá, és ilyenformán adta elő a történteket:
— Néhány hónappal ezelőtt az öcsém megtudta, hogy én vagyok a főörökös. — Itt jegyzem meg, abban az időben valóban a legidősebb testvér volt a főörökös, és a vagyonnak csak kis harmadát örökölte a második testvér.
— Az öcsém azt is megtudta — folytatta a báty —‚ hogy én ugyanúgy akarom vezetni a birtokot, mint apám, tehát ő nem válthatja valóra a folytonos újítási szándékait. Dühös lett erre, és apánk elé állva követelte, hogy adja ki neki a rá eső részt, s azzal ő hadd csináljon, amit akar. Megkapta a részét, elment. De ahelyett, hogy jól befektette volna a pénzecskéjét, elmulatta azt. Most aztán lerongyolódva visszajött. — Mondd barátom, te hogy érezted volna magad az én helyemben? És mit szóltál volna? Én bizony megmondtam a magamét az apámnak! Mondtam, hogy „ez a te fiad parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, te pedig levágattad neki a hízott borjút!” Új ruhát és szandált kapott, sőt még a pecsétgyűrűt is, ami feljogosítja, hogy beleszóljon a gazdaság ügyvitelébe!
És most éljük bele magunkat a történetbe! Az idősebb testvér tehát a lehető legtisztességesebben otthon maradt — újpestiesen mondom: gürcölt éjjel-nappal —‚ az apával együtt vezette a birtokot, s akkor az történik, ami történt. Most képzeljük magunkat az ő barátjának a helyébe! Meghallgatjuk ezt a panaszt – próbáljunk mindnyájan lelkigondozók lenni –: mit mondanánk? Úgy gondolom, a legtöbben azt mondtuk volna, hogy bizony igazad van. Ez az eljárás valóban nem a legigazságosabb.
Most tegyük fel, hogy hozzám, mint kelkigondozóhoz nyit be az idősebb testvér, leül velem szemben, elmondja ezt a sztorit és megkérdi: „Bandi bácsi, mondja meg, mi a véleménye erről a dologról?” Megvallom, igen-igen nehéz helyzetbe kerülnék. Hát nincs igaza ennek az idősebb testvérnek?
Elkezdtem tovább gondolkozni, s megint olyat kell mondanom, ami még soha eszembe nem jutott: az Ótestamentumban is van egy hasonló történet! Ott is két testvérről van szó. Az egyik becsapja a másikat: Ezsau és Jákob. Ezsau volt az elsőszülött, megéhezett. Károli fordításában lencsét, az eredeti héber szöveg szerint vörös eledelt kért. Ézsau fáradt és éhes volt, talán tréfának is vette, hogy Jákob a lencséért az elsőszülöttségi jogot akarja. Könnyed mozdulattal átengedi neki; aztán Jákobnak már nem volt nehéz félrevezetnie vak apját, aki így őt áldotta meg az elsőszülöttnek járó áldással. Az áldás olyan komoly dolog volt, hogy később, amikor kiderül a csalás, nem lehetett visszavonni, Jákobé az örökség.
Jákobé az áldás, a jövendő, Izrael jövendője; de menekülnie kell, mert közben iszonyatos dühbe jön Ézsau, aki azt hitte, hogy ilyet mégsem csinál vele a testvére. Azt hitte, hogy tréfál vele, hát egy tál valamiféle vörös eledelért csak nem kér ekkorát. Kiderült, hogy komoly a dolog, és elkezdi üldözni. Jákob valahogy megmenekül — ismerjük a történetet.
Jákob neve azt jelenti, hogy ravaszdi, sarokfogó, gáncsoskodó, röviden csaló. Trükkös módon először is benősül egy gazdag családba, ott jól megszedi magát, még apósát is itt-ott egy kicsit átejtegeti, és amikor már nagyon gazdag ember lett, sikeres, nagy nyájakkal, hatalmas, lábon járó vagyonnal, jön hazafelé és megtudja, hogy Ézsau nagy sereggel várja. Jákob begyullad, elkezd riadtan imádkozni, szétosztja az embereit és családját: ide Ráhelt, amoda Leát és a gyerekeket, hogy legalább az egyik feleség megmaradjon, bármi történjék. Jákob tehát az ótestamentumi tékozló fiú.
És mit csinál ez a Jákob? Megint egy tervet. Egy át nem aludt éjszaka után, amikor az a bizonyos birkózás történik az angyallal — lehet, hogy álmában, lehet hogy valóságban, misztikus dolog, ki tudja?
Ott kapja az Új nevét: Jákobból, a csalóból lesz Izrael! Ez a név meg azt jelenti, hogy Isten harcosa! Tehát elindul az ő hatalmas állatseregével és emberseregével és feleségeivel Ézsau felé:
Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből bátyjának, Ézsaunak. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad.
Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: — Kik ezek?
Ő így felelt: — A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.
Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak.
Akkor ezt mondta Ézsau: — Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam?
Ő ezt felelte: — Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.
Ézsau ezt mondta: — Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied!
De Jákob ezt mondta: — Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. Ez a „tékozló fiú” tehát nem rongyokban, hanem dúsgazdagon érkezik haza. Meg is bocsátott neki a bátyja.
Tudnék még egy történetet mondani. Tegyük fel, hogy József, akit a testvérei eladtak, bedobtak a kútba, nem lett pénzügyminisztere a fáraónak, hanem szegény csavargó vált belőle. Valahogy túléli, eltelik tíz-húsz év és egy iszákkal az oldalán, rongyosan visszamegy a testvéreihez. — Lélektani képtelenség, hogy a testvérek újra ugyanazt ne tegyék! Újra a kútba dobnák. „Mit keres ez itt? Eggyel több az örökös! Nem elég baj, hogy éhínség pusztít országunkban?” De József meggazdagodott és nagy ember lett, és őelőtte borulnak le a testvérek.
Tegyük fel tehát a leglényesebb kérdést, hogy kire nézünk mi? Mire vagyunk tekintettel? Ez nagyon lényeges. A tékozló fiú bátyja a testvére rongyaira, nyomorúságára, züllöttségére nézett, tehát a csődjére. Elment a vagyon egy részével, és csődöt mondott. Jákob sikeres ember lett, József sikeres ember lett. Az ember örök ember marad! Akinek sikere van, annak minden meg van bocsátva. Te engem szépen kártalanítottál, ennyit meg ennyit adtál, még meg is tiszteltél, sikered volt, minden rendben van. A csalás, a lopás, a vörös eledel, a mindenféle tett meg van bocsátva. — József sikeres ember lesz, leborulnak előtte. Ha rongyosan ment volna haza, újra a kútba dobják.
A siker vagy a pénz bocsánatos bűnné teszi a bűnt. A sikertelenség az elítélendő. Még ma is ilyen helytelenül gondolkodunk, pedig Jákobhoz mérten több mint háromezer esztendő telt el! Mit változtunk? Semmit sem változtunk. Csak a kosztümök változtak. Ez így van ma is.
A tékozló fiú történetének az is csattanója, hogy amíg a bátyja a testvér csődjét látja és megveti, az Atya az embert látja. Az az Atya, aki az emberért egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta.
Vajon mi lett volna, akkor, ha Jézus, amikor ezen a földön járt, csak a sikeres embereket keresi fel, a farizeusokat, a szadduceusokat, Kajafást, Pilátust és a többi? Ha Ő is azokat keresi, akiknek sikere van? De Ő az elbukottakat, a csődbe jutottakat, a gadarénusokat, a leprásokat kereste. Ez az Isten! Nem a sikereinkre néz. Nem az eredményeinkre néz. A sebeinkre néz. A nyomorúságainkra néz. Az elesettségünkre van tekintettel. Ez a mennyei nézőpont, az Isten nézőpontja. Ő a rongyainkat látja, az embert. Mi az emberben csak akkor látjuk a becsületet, ha sikere van, ha eredményes és tele van a zsebe. Ma is! Tegyük mérlegre az életünket, az ítéleteinket, a szívünket!
Ha van valami a megtérés tengelyében, ha van valami, ami segít, hogy homo sapiensből homo christianusokká váljunk, akkor ez a nézőpont-változás kérdése. Nem véletlen, hogy a megtérés a görög szava a metanoia, azaz az értelem megfordulása. A nézőpont változtatása. Mire vagy kire nézek? Isten soha nem mire, hanem kire néz. Isten és az Ő Fia a szenvedő ember sebére néz. A rongyaira néz, a segítségre való szorultságára néz. Mi pedig arra, hogy van-e pénze vagy nincs, rongyos, nem rongyos, sikeres-e vagy sem?
Ma két „tékozló fiúnk” az egyik hazajön rongyokban: elutasítják. A másik hazajön vagyonosan: megölelik.
És mi hogyan állunk ezzel? Mit kell látnunk ahhoz, hogy ölelésre táruljon karunk?

 

BEMUTATKOZÁS | ÜGYINTÉZÉS | HITOKTATÁSHIRDETÉSEK
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! SZENT KERESZT PLÉBÁNIA