|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2013. JÚNIUS
|
|
Párizs templomai
Szívünk
mélyén őrizgetjük kedves emlékeinket gyermekkorunkból, szeretteinkről,
kalandjainkról. Amikor megakadunk a mindennapokban, milyen sokszor a
régről előtört mosoly segít elzavarni a sötét árnyakat! Ilyen maradandó
élményekben volt részünk feleségemmel és ott ösztöndíjas lányommal most
tavasszal Párizs templomait járva.
Párizs a gótika szülőhelye. Ismert, hogy nem vad germán törzsek hozták
ezt a struktúrát, hanem az isteni fényesség metaforáját, a hatalmas
festett üvegablakokon beáramló fénnyel megalkotó Suger apát a 12.
században. A lepusztult külvárosban álló hatalmas Saint-Denis
katedrális Párizs vértanú püspökének nyughelye. A főhajó üvegablakain
dől a délelőtti fény, megvilágítja a Merovingektől XVI. Lajosig ide
temetkező királyok üres szarkofágjait, a csontokat „ismerős
forradalmárok” már szétválaszthatatlanul összedobálták. Itt kevés a
turista, a Krisztus világosságát szimbolizáló hatalmas rózsaablakok és
a csend segítenek bennünket pár meghitt pillanathoz…
Notre-Dame de Victoire
a Vendôme tér mellett a város belsejében a legkisebb bazilika, amit
láttam. Stílusában elég zavaros, utoljára empire jellegű átalakítás
történt. Tömve van imádkozó színes bőrű testvéreinkkel, a
Szűzanyához és az ereklyéhez mindenki hatalmas fehér rózsát hoz,
az újonnan érkezők a már teli vázákba préselik a virágot. A falakon kb.
10 000 ex voto (fogadalmi) tábla és Lisieux-i Szent Teréz
fotói biztatnak mindnyájunkat a „kis úton” eltöltött életre.
Montmarte-on a vértanúk dombjának tetején áll a híres Basilique du Sacré-Cœur,
melyet a Kommün bűneiért vezeklésül és a francia porosz háborúban
elesett 50 000 katona emlékének építették. A lefotózni kívánt művészek
a környékről már rég elmenekültek a borzasztó turistainvázió elől. A
közel 100 éves görög kereszt alaprajzú, „Habcsóknak” is nevezett
hatalmas templom belseje így is ad egy csepp pihenést a testnek és
léleknek.
Mellette álló a Saint Pierre de Montmartre
1133-ban épült. Páratlan élmény a boltozat által széttolt, ősi oszlopok
látványa, az ott lévő zongorán az Egy kiállítás képeit hangosan püffölő
önjelölt ázsiai fiatalember sem tudta elvenni kedvünket a helytől.
A Saint Chapel - Királyi pompa,
építőművészeti csoda, olyan, mint egy modern architektúra, az ablakok
majdnem embermagasságig leérnek, ömlik a fény - Lumi Christi. Az
ablakokon több mint ezer kép, a teljes üdvtörténet képi ábrázolása. Nem
amolyan biblia pauperum volt itt a szándék, mint inkább egy
teljes teológiai program képi jelenléte, hiszen 15 m magasan senki nem
tudta követni a képeket, olyan ez, mint a tornyok díszítései a magasban
lévő, sokszor nem jól kivehető szobrokkal. A kápolna szélességét a
bejárat felett elhelyezett János apokalipszisét ábrázoló mérműves
(kőrácsos) rózsaablak adja. A mi IV. Bélánk kortársa, Szent Lajos
király szinte egy nagy ereklyetartónak építette a Bizánctól megvásárolt
Krisztus töviskoronája és más jeruzsálemi ereklyék számára.
Notre-Dame de Paris
tekintélyes tömegével uralja a Cité-sziget látképét. Tágas belső
tereiben hullámozva áramlanak a csodálatos orgona hangjai az oszlopok,
a csúcsívek és a magasba szökő ablakok között. Talán sehol sem szól így
egy templomi hangszer. Szombat este a varázslattól áthatva ült a
közönség, és nem akarta elfogadni az orgonakoncert végét. De jó volt
itt ráérősen ülni, hamarosan csodálatos zenés áhítat kezdődött, együtt
imádkozhattunk a Szűzanyához többi keresztény testvérünkkel: Je vous
salue, Marie, pleine de grâce…
L'Église Saint-Séverin
bár a Quartier latin területén van, azért elég csendes, bensőséges
hangulatú templom. Nagy hatást tettek ránk szokatlan, csavart pálmafát
utánzó oszlopai és gótikus vízköpőinek jellegzetes rémalakjai.
Csavargóknak járó meglepetés volt, a Luxemburg-kert közelében megtalálnunk a külföldi missziók székhelyét Missions Etrangčres de Paris
és az életüket adó indokínai mártírok altemplomát, ahol méltó múzeumi
bemutató készült, hogy emlékezzünk a számunkra ismeretlen, a hitért a
halált is vállaló embertársainkra.
A régi zöldségpiac mellett álló L'église Saint-Eustache, vagy az invalidusok temploma, Saint Louis des Invalides…
Sorolhatnánk Párizs templomait sokáig, a nagyváros tele van szebbnél
szebb templomokkal, és tele van élettel. Az arányos ornamentikájú
kőpalotákkal szegélyezett párizsi sugárutak, terek és boulevard-ok tele
látványossággal, múzeumokkal, az utcán bábeli tömegben hömpölyögnek az
emberek, szépségre, kalandra, új szellemi élményre éhesen. De
szomjunkat oltani Párizs templomai is mindnyájunk előtt nyitva állnak,
bennünket ott mindig várnak!
Dr. Nagy Gyula
|
|
|
