Mottó: „Aki pápaként megy be a konklávéra, bíborosként jön ki onnan.”
            
Mikor az újság megjelenik, már tudni fogjuk, ki az új pápa. Mégis érdekes lesz visszatekinteni a konklávé előtti hetekre, hogy kit tartott közvélemény a legesélyesebbnek a Szentszék elfoglalására. Az elmúlt évszázadok, már megtaníthattak volna minket, hogy nem mindig a favoritnak tartott főpap lesz az egyház vezetője. Sőt! Az elmúlt évszázad pápaválasztásaikor mindössze háromszor lett az a pápa, akit a média, vagy az emberek a legfőbb várományosnak tartottak. XII. Piusz, VI. Pál és XVI. Benedek megválasztásakor érvényesült a papírforma, az előzetes jóslatok, a többi meglepetés volt.
1903-ban Giuseppe Sarto Velence püspöke, a konklávé előtt, megnyugtatta híveit: „…elmegyek, leadom a szavazatomat Rampollára, s már jövök is vissza”, s retúrjegyet vett a vonatra. A választásról X. Piusz pápaként jött ki. 500 év után személyében lett újra egy pápa szent.
„Minden konklávé rejtély” –  mondta della Chiesa bolognai bíboros, de hogy az ő neve kerülhessen ki győztesen az urnából, azt még álmodni sem merte. XV. Benedekként a béke pápája lett.
Váratlan halála után óriási káosz lett Rómában, mert a Szentszék nem volt felkészülve egy új pápa megválasztására. Az újkor leghosszabb konklávéja következett. Csak a 14. szavazás után szállt fel a fehér füst, ami jelezte, hogy megvan az új pápa Achille Ratti milánói püspök személyében, akire előtte senki sem gondolt. XI. Piusz nevet vette fel, s létrehozta Vatikán államot, s biztosította függetlenségét.
„Pápa bárkiből lehet, amint azt az én esetem is bizonyítja” mondta megválasztása után a kitűnő humorral megáldott Roncalli bíboros, aki még a közvéleménynél is jobban meglepődött a végeredményen, majd XXIII. János nevet vette fel, s megindította az egyház megújulását a II. Vatikáni zsinat megnyitásával.
"Quid mihi fecistis? Dominus parcat vobis" (Mit tettetek velem? Az Úr bocsásson meg nektek!) – szólt a választókhoz 1978-ban VI. Pál halála után tartott konklávén Albino Luciani bíboros, mikor megtudta a szavazás végeredményét. Senki nem gondolt rá, mindenki Sirit, vagy Benellit várta győztesnek, mást nem is nagyon tudtak elképzelni. Főleg nem egy szívbeteg embert. Luciani is így gondolta, s a konklávé előtt még elfogadta  Karol Woytila ebédmeghívását, s az esélytelenek nyugalmával mindketten egy gyors választásban bíztak. Luciani a I. János Pál nevet vette fel a nagy elődök tiszteletére, s mosolyával egy pillanat alatt meghódította a világot.
33 nap múlva újra választásra készült Vatikán, s Siri és Benelli újra egymásnak feszült. Pedig meg sem kellett volna tartani a szavazásokat, csak ismerni kellett volna I. János Pál jóslatát: „Ő, aki előttem ült a konklávén, ő lesz az utódom”. Karol Woytila a II. János Pál nevet vette fel, 27 évig regnált. Halála után, szinte közfelkiáltásra, hihetetlen gyorsan avatták boldoggá.
Február 13-tól, XVI. Benedek lemondásától újra nyomult a média. Nap, mint nap jelentek meg új nevek. „Biztos forrásokból” tudatták a világgal, hogy kik az esélyesek az új pápa személyére. Brazil, olasz, kanadai, holland, dél-afrikai, manilai, ghánai bíborosok neve hangzott el a legtöbbször, de még Erdő Péternek is komoly sanszot adtak. A hírportálok a konklávé előtt közöltek egy 10-es listát (amivel a közvélemény is egyetértett), ami szerintük tartalmazza az új pápa nevét is.
Ma már tudjuk, ebből a névsorból egy név hiányzott: Jorge Mario Bergoglio neve. A média egyetlen dolgot hagyott figyelmen kívül, hogy „Minden konklávé rejtély”.