Egyik nap férjemet látogattuk a kórházban, amikor lányaimmal megtapasztalhattuk Isten kegyelmét. Betegünk balján egy bácsi feküdt, akinek sem nevét, sem életét nem ismertük. Előző napon érkezett egy idősotthonból.
Előttünk Lajos atya járt a kórteremben. Látva a bácsi állapotát, feladta neki a betegek szentségét. Lajos atya távozása után fél-háromnegyed órával az addig ziháló bácsi elcsendesedett.
Nem lélegzik! – mondta kisebbik lányom. Valóban, a bácsi egy utolsó sóhajjal kilehelte lelkét. Mindannyian megrendülten, de mégis felemelő lélekkel néztük az immár élettelen testet.
Itt járt az Úr! – mondta nagyobbik lányom.
Köszönöm Uram, hogy ezt a csodát megtapasztalhattam!