|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2013. ÁPRILIS
|
|
Olvasói levél: A Concerto Budapest farsangi hangversenye templomunkban
Egy
hozzám hasonló laikusnak bizony nem sokat árult el a hír: február 3-án,
vasárnap este a misét követően a Concerto Budapest tolmácsolásában
meghallgathatjuk Franz Schubert F-dúr oktettjét.
Bár szeretem a zenét, lehetőleg minden hangversenyre elmegyek, amelyet
templomunkban rendeznek, de aznap már ez bizony eredetileg nem
szerepelt a terveim között. A fél 11-kor kezdődő ünnepi "nagymisén" a
hagyományokhoz híven ugyanis olyan művészek tiszteltek meg minket, akik
hangjukkal örvendeztetik meg az embereket, és hivatásuk az is, hogy a
"tiszta hang"-ot őrizzék, adják át. Így ez a délelőtt lehetőséget
adott, hogy méltóan emlékezzünk Szent Balázs püspök vértanúra,
fáradtan, mégis lélekben megerősödve térhettünk haza.
Lajos atya gyakran figyelmeztetett minket arra, hogy az élet minden
területén hallgassunk egy igazolt "szavahihető szaktekintélyre"
(röviden szaszára). Ezt tettem, amikor fáradtságom és eredeti terveim
ellenére elmentem az esti hangversenyre is. Hiszen aki hívott, velem
ellentétben nemcsak egyszerű zeneélvező, hanem zeneértő muzsikus. Nem
lehetek elég hálás azért az élményért, amit így végső soron Neki, az ő
biztatásának köszönhetek!
Pedig nem voltak túlzott elvárásaim. Azt képzeltem, Schubert, a
Dalköltő kellemes kis darabját fogom hallani, amolyan hangulatos,
családias kamaramuzsikálást, amely azonban mély nyomokat nem hagy a
laikus hallgatókban. A darab címéből is csupán azt fejtettem meg, nyolc
muzsikus fog játszani. (Ez az egy dolog volt csak, amiben igazam lett.)
A zene és a művészi előadás azonban rögtön az első hangoktól kezdve
lehetetlenné tette, hogy csak a fejemben kavargó gondolatok aláfestő
zenéjének, háttérzenéjének tekintsem. A magával ragadó varázslat pedig
végig fogva tartott. Figyelmem nem lankadhatott, hiszen annyi ötlet,
annyi játékosság áradt a zenéből, hogy már értettem, miért ezt a
darabot választották farsangi hangversenyüknek. Az azonban még egy
ideig rejtély volt számomra, miért nem ismertebb ez a remek zenemű.
Idővel azonban, ahogy egyik tétel a másikat követte, melyekben nemcsak
mindig valami új "meglepetés"-ben volt részünk, hanem a zenészek
virtuóz játékában, megértettem - nyolc ilyen muzsikus nem terem minden
bokorban. Nem csoda, hogy a hat tétel hallgatása során többen annyira
az élmény hatása alá kerültek, hogy egy-egy részt követően tapsukkal
fejezték ki érzéseiket, nem tudták megvárni a mű végét.
A lenyűgöző előadásnak a legcsodálatosabb hallgatója egy három év
körüli kisgyermek volt, aki fiatal édesanyjával együtt végig kitartott,
derűs figyelemmel, csendben ült. Csak kétszer változtattak helyet
tapintatosan, hogy a kicsi minél jobban láthassa a zenészeket, a
hangszereket. A koncert végén a templom előterében a felnőttek nem
győzték őt is dicsérni. A beszélgetés közben kiderült, a fekete
nagybőgő tetszett neki a legjobban. ("Ha nem lesztek olyanok, mint ez a
gyermek...")
Észrevétlenül, de nem nyomtalanul telt el ez a másfél óra. Megtanultuk
a darab nevét, nem felejtjük a Concerto Budapest művészeit, az élményt,
amit jelentett nekünk ez a hangverseny - és persze a kisgyermeket sem.
Szavakkal nem is tudjuk méltón kifejezni hálánkat mindazoknak, akiknek ezt az estét köszönhetjük!
Kovács Zsuzsa
|
|
|
