|
Pilinszky János: Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés
Hamvazószerda
jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny,
emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így,
ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik
„gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk:
Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó
emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené.
Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan
találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is
megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”.
Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket
választotta örök találkozóhelyül.
A hamu keresztjéről a kereszt
halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden
állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és
ember közt – halálban és halhatatlanságban.
|
