|
Jelenits István: Újesztendő
Fil 3,13-14
Mint riadt szemű őz, mikor elfut a fürge vadászok
gyorsanölő puskái elől, s idegenbe szakadva
kémli a soktitkú veszedelmekkel teli erdőt,
karcsú, kecses-remegésü fülét telegyűjti neszekkel,
orra szélben elilló illatokat szimatolja,
bízó megnyugvás s aggódó félelemérzés
játszanak egybe;
úgy vagyok én is most – új év nyílik meg előttem,
lelkem a soktitkú, árnyak-fátylazta jövendőt
kémli remény és várakozás és aggodalom közt,
s én futok egyre előre a kétes, szürke homályban,
elfeledem, milyen úttalan-út vezetett el idáig –
várnak az új örömök, kötelességek, veszedelmek.
|
