|
Pilinszky János Első karácsony óta...
Nincs nyomasztóbb,
mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk;
hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és
rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló
És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén
Isten Báránya, a mi Jézusunk, hogy a világ kegyetlen rendjét megváltsa.
A „vérző gúlán” mit se módosítva, gyökeresen megfordította annak
jelentését. Nem tagadta, hogy „fölfaljuk egymást”. Azt mondta inkább,
hogy mindannyian étel és táplálék vagyunk. Már itt, a világban, e
„vérző gúlán” belül a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává
változtatta, amikor valódi ételként és valódi italként osztotta szét
magát – mindannyiunknak példát mutatva.
Az első karácsony, a Fiúisten megtestesülése óta mindenek prédája
helyett mindenek ételévé, táplálékává lettünk, s tudjuk, hogy a
természet rettenetes törvénye mögött valójában a szeretet örökös
áldozása a végső realitás.
|
