|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. KARÁCSONY
|
|
Krisztus fényét őrzi a Karácsony
Az ünnep alkalmából
Jelenits tanár úr 2001-ben a Magyar Nemzet Online –on megjelent
karácsonyi interjújából közlünk részleteket, ami a karácsony
lényegéről, a túlzott ajándékozásról, a magányosok, és a szerzetesek
karácsonyáról szól.
Karácsonykor
azt ünnepeljük, hogy Isten emberré lett. Más vallásokban is léteznek
olyan mítoszok, amely szerint az istenek közül egyik-másik emberi
alakot öltött, mert segíteni akart egy emberen, akit szeretett. Mi,
keresztények abban hiszünk, hogy Isten önmagát nyilatkoztatta ki,
nemcsak egy-két ember előtt, hanem az egész emberiség előtt. Nem
egyszerű emberi szavakba önteni azt, amit az Isten gondol, mert a
szavak félreérthetők, kiüresednek. Ezért Isten nem egy-két mondatba
foglalta össze, amit el akart mondani, hanem az egész Ószövetségben,
évszázadokon keresztül tanította a kiválasztott népet, aztán pedig
emberré lett. Nem csak egy-két hétre jött el, hogy tanítson minket,
hanem megosztotta velünk életünket, az anyaméhtől a gyermekkoron át a
halálig. Közben rengeteget tanított, aminek hitelét éppen ez az emberi
élet adta meg.
Ennek a vállalkozásnak a kezdetét ünnepeljük Karácsonykor. Már
rögtön a kezdet is nagyon szép. A mai világban a technika vívmányainak
jelentős része még a legszegényebbek számára is elérhető. Az Isten fia
akkor jött el a Földre, amikor ilyen lehetőségek még nem voltak: nem
volt televízió, repülő, internet. Jézus mégis azt mondta pár száz
embernek, hogy ég és föld elmúlnak, az én igéim nem múlnak el. És
valóban, amit ő akkor ott csöndben kimondott, nem csak papírra írva
maradt fent, hanem az emberek szívében is. Igaz, Isten igéi ma sem
olyan harsányak, mint a reklámok üzenetei, mégis nagyon elevenek.
A Karácsonynak pedig pont ez a csendesség az üzenete a mai ember
számára. Nem azt jelenti, hogy bűnös, vagy hibás ami ezen túl van. De
ennek a csöndben kimondott szónak a szelíd hatalma nagyobb és
maradandóbb, mint a hangosan kiáltott mondatoké.
*****
Bízom abban, hogy mint egy-egy heveny betegség ellen, szervezetünk a
vásárlási láz ellen is kitermeli a védőanyagokat. Az embernek az
izgalmas, ami új, amihez még nem szokott hozzá, ami a szenzáció
erejével hat. Annak nem veszi észre a veszélyeit. Azonban lassanként
minden újdonsághoz hozzászokunk. Magyarországon még szokatlan az
árubőség. Nyugaton kisebb a karácsonyi hajsza, nincs akkora
meglepetésértéke, mint itthon. A nyugati országokban már az állandó
árleszállításokat is megszokták a vásárlók, az sem izgatja őket.
Nálunk még egyszerre van jelen a régi szegénysége és az újnak a
lehetősége. Ezek között őrlődik a mai ember. Biztos vagyok benne, hogy
ez rohanás, ez az őrlődés nem fokozódik, hanem csendesül majd.
*****
Biztos, hogy sok minden történt és történik, ami maradandóan roncsol.
Sokak életében megszakadt egy hagyomány, amit újra helyreállítani nem
lesz könnyű. Mégis bízom abban, hogy sikerülhet.
Egy Németországban élő ismerősöm mesélte, hogy a náluk nem olyan zárt a
Karácsony, mint Magyarországon. Sok család meghívja magához Szentestére
egyedül élő rokonát, jó ismerősét. Ez Nyugaton már természetes, mindig
van egy-két vendég. És mivel ez megszokott és nem nyögvenyelős, a
vendég is jól érzi magát. A Karácsony valahol, még akkor is, ha csak az
ajándékokat látjuk, Krisztus fényét őrzi és az megjelenik ezekben a
gesztusokban.
****
Egy szerzetesrend tagjai elsősorban nem egymásért vannak, hanem az
emberekért. Karácsony környékén, amikor nincs tanítás, sok fiatal
rendtársam falvakba megy, ahol nincsen pap, és az ott élő emberekkel
tölti az ünnepeket. Ez egy kicsit zavaró, főleg azoknak, akik a
rendházban maradnak, mert így az egyik legfontosabb ünnepen nincs
együtt a közösség. Mégis, nagyon fontos, hogy a falvakban legalább
ilyenkor legyen lelkipásztor. Ez a szerzetesrendnek egy közös
szolgálat. Aki marad, azzal vesz részt benne, hogy nem háborog, amikor
a többiek elmennek.
Karácsony napján megújítjuk fogadalmunkat. A fiatalok is és az
idősek is, együtt. Ahogy a pásztorok vitték ajándékaikat Jézus felé,
úgy visszük mi is Isten elé életünket és fogadalmainkat, amikkel a
szolgálatába szegődtünk.
|
|
|
