|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. JÚNIUS
|
|
Kerényi Lajos atya emlékkönyvébe 1950.
június 9-én kezdődött a magyarországi szerzetesek elhurcolása,
internálása, létbizonytalanságba taszítása. Az államvédelmi hatóság
június 10-11-éről virradó éjszaka a nagykanizsai és szegedi, egy hét
múlva pedig váci rendházak lakóit a váci püspöki palotába internálta.
Június 18-19-én éjszaka a mosonmagyaróvári és a tatai piaristákat
hurcolták el Hatvanba. Mi kalazantinerek valamennyien a pesti
rendházhoz tartozva éltük át ezeket a heteket, s nem tudtuk, sor
kerül-e erre a rendházra is. Sík Sándor volt 1947-től a rendfőnök, s ő
is benne volt abban a bizottságban, melyet az akkori püspöki kar
elnöke, Czapik Gyula egri érsek vezetett, és tárgyalni kényszerült a
Rákosi Mátyás vezette állami bizottsággal. Ő időnként beszámolt
ezekről a tárgyalásokról. Egyik alkalommal elmondotta, hogy Czapik
Gyula érsek úr hivatkozott arra, hogy Szent István óta az egyháznak
ebben az országban évezredes jogai vannak… Rákosi erre azt válaszolta,
hogy proletárdiktatúra van, ilyenre ne hivatkozzon, mert úgyis az
történik, amit ők diktálnak! Megtörténhet az is, hogy az összes
szerzetest kiszállítják Szibériába, ez csak vagon kérdése. A rendfőnök
úr nekünk azt mondotta, hogy ha ez nem válik valóra, az már egészen
biztos, hogy teljesen felszámolják a szerzetességet. Ajánlotta nekünk
növendékeknek, hogy váltsuk ki a munkakönyvet és menjünk el fizikai
munkát végezni. Ezt meg is tettük. Egy piarista öregdiák szerzett
többünknek munkahelyet: Csepelen egy „Aszfaltozó és Kövező Nemzeti
Vállalat keretében ” útépítésnél dolgoztunk. Reggel negyed 7-re a
csepeli templomba szentmisére mentünk, 7-re pedig a munkahelyre
melózni. Ez egész nyáron át tartott.Magunk közt elég sokat
beszélgettünk a jövőnkről. Lajos egyszer csak azt mondta: „DEUS PROVIDEBIT” – „ISTEN MAJD GONDOSKODIK!”
Azóta is sokat jutott eszembe ez a mondása, melyet annak idején Ábrahám
mondott Izsáknak, a fiának, amikor mentek fel a hegyre áldozatot
bemutatni, s egyszer csak Izsák megszólalt: „Apám, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat” Mire Ábrahám „Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!” (Teremtés könyve 22. 7-8)
Bizony, Lajos akkor 23 éves volt, én 21 – de ezt mindketten megtapasztaltuk hosszú életünk folyamán számtalanszor…
Kállay Emil a csíkszeredai misszióból
|
|
|
