„Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21). Isten tehát üdvözíteni, megmenteni akarja az embereket, és ehhez használja fel a keresztet is, mely emberileg nézve balgaság. Emberileg mi is a bal latorral azt mondjuk: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad, és minket is!” (Lk 23,39). Sőt Péterrel együtt már a szenvedés gondolatára is felháborodunk: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” (Mt 16,22). De Isten nem emberi módon gondolkodik. A kereszt titka kinyilatkoztatás, belépés az Isten világába, ahol más törvények uralkodnak. Jézus Krisztus megváltó keresztje valami egészen új dolgot hoz számunkra: van élet a halálban. Ebben a halálban teljesednek be a próféták jövendölései, és kapnak új értelmet a zsoltárok szavai. A látszólagos teljes sötétségben mutatkozik meg az Isten bölcsessége, ragyog fel az emberi értelmet felülmúló világossága. „Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: ’Ez az ember valóban az Isten Fia volt” (Mk 15,39).
„Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: ’Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor 1, 30-31). A hívők, akik a világ szemében gyengék Jézus Krisztusban valódi életet kapnak. A keresztség szentsége által részesülünk Krisztus keresztjéből, vagyis halálából és feltámadásából. Ez az igazi bölcsesség, a teljes üdvösség vagyis „megigazulás, megszentelődés, megváltás”, amely fogalmakat Pál részletesen a rómaiakhoz írt levelében fejti ki.