Trianon – azaz az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződés 1920. június 4-i, a versailles-i Trianon-kastélybeli aláírása – egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és nemzet történetében. Megemlékezésünknek nem célja semmiféle uszítás a környező országok, nemzetek, vagy a békeszerződést létrehozó államok ellen. Az évszázados, máig tartó nemzetiségi problémák megoldására, pedig nem is lehet alkalmas. Mindössze azt szeretnénk, hogy egy évben egyszer gondoljunk nemzetünk egyik legfájóbb napjára. A napra, amikor a történelmi Magyarországot feldarabolták. A gyásznap alkalmából Móricz Zsigmond publicisztikai írását közöljük, amely 1926 karácsonyán a Pesti Naplóban jelent meg.


„A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon.
Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje…
Trianon feldarabolván az osztrák-magyar monarchiát, nem respektálta a magyarság államalkotó munkáját, s nemzetiségek szerint boncolta szét a magyar szent korona ezeréves területét…
Az első négy esetben Magyarország - mely Európa centrumában fekszik, annak a mély őstengernek a fenekén, amit ma Nagy Magyar Alföldnek hívunk, s amely az Árpád honfoglalása óta a színmagyar faj lakhelye -. Voltaképp csak csatatér volt Európa két nagy felének összecsapásában.
Muhinál a napkeleti barbárság indult leszámolásra a nyugati kultúréletet élő népek ellen.
Mohácsnál a délkeleti, Világosnál az észak-keleti államóriás jelezte hatalmát Európa felé – míg Trianonban Nyugat könyörtelenül leszámolt ezeréves védőjével, ki fegyvertelenül állott bírói széke előtt…
A magyarság idegen erők játékának lett áldozatává, s a maga erejéből heverte ki, amint békén hagyták ezek az idegen erők.
Egyetlen hibánk, hogy nincs alapgondolatunk egy valódi nemzeti életre.
Magyar ember nem tekinthet a világra hódító szándékkal, s nem tekinthet szolgai kishitűséggel.
A magyarságnak egy lehetősége van: birtokba venni ezt az országot s kitermelni belőle a legmagasabb értéket, amit lehet.
A magyar faj eddig a história folyamán öt krisztusi sebet kapott.
A Krisztus életét azonban a hatodik oltotta ki, a lándzsaszúrás a bordák közt, a szívbe.
Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje!”