"A lelket ki ne oltsátok! Mert a test nem ér semmit – eszme, gondolat nélkül. A társadalom, a család, az egyén sem: alkotó, jó kedvet, célt adó lélek nélkül.” Isteni gondolatok ezek. Szentlélek ünnepén aggodva észleljük, hogy valami ellenerő gondos törekvése minden időben: az egyén, a családok és közösségek szürkévé tétele. Madách művészien énekel erről a Tragédiában: "A 72. szám kilép. Michelangelo – szól a vád ellene a falanszterben –, rendetlenül hagyád a műhelyedet. Igen – válaszol ő –, mert mindig széklábat csináltam, azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörögtem: engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. Nem engedték. A megörüléshez voltam már közel.” Majd másutt: "Ma két gyermek tölté be az időt, melyben szükséges volt az anyagond. Most a közös növelde várja őket.”
Sajnos ez a lélektelen nevelés folytatódik napjainkban is, gyakran még a papnevelésben is. Liguori Szent Alfonz így ír: „Végzetes aszkétikus tévedés volna azt gondolni, hogy az ember csak akkor van jól előkészítve a kereszt hordozására, ha előbb a hátgerincét eltörik. Súlyos tévedés, amikor erős emberi önállósággal rendelkező papjelölteket kitesznek. Ha a nevelés célja semmi vizet nem zavaró báránycsordát, birkanyájat biztosítani, sok energiától fosztódik meg az Isten országa. Évek múlva aztán ott vannak ijedt tehetetlen lelkészek egy csöpp kezdeményezési képesség nélkül.”
A családokban sem jobb a helyzet, ahol a feleség, az anya olyan, mint egy őrmester, aki más akaratot nem ismer, csak az övét, vagy ahol az apa terror alatt tartja családját. A családok, a gyermekek aztán vagy meghunyászkodó bábok, vagy mindent felforgató forradalmárok lesznek. A társadalomban is, sajnos a miénkben is ott fenyeget a világveszéllyé vált manipuláció. A média minden ága ezt szolgálja. Ezért aztán a mai embereknek egyre kevésbé van saját állásfoglalása. Szinte mindent szájba rágnak. Gondolkodni alig van idő, mert a tévé, az internet, a reklámok mesterséges igényeket és szükségletet teremtenek. Így lassan elfogynak az egyént érintő ideák, magasabb eszmék. Az egyén géppé alacsonyodik. Már nem tervezi önmagát. Nincs jövőbe vetett énképe. Ami neki jövő, cél – pénz élvezet, hírnév és szexmámor –, nagyon hamar kevésnek bizonyul. Ez valóban az ember, az emberiség, a magyarság tragédiája. „A lelket ki ne oltsátok!” – szólal meg az aggódó égi hang.