1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során a szabadságharc 12 tábornoka Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly és egy főtisztje Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon. Ugyanezen a napon, Pesten kivégezték gr. Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Rájuk emlékezünk Jókai Mór A kőszívű ember fiai regényének egy részletével (Jenő levele Ödönnek).



Én ma bevégzem azt, amiért éltem; meghalok elveimért.
Ne sújtson le ez eset; én felemelt fővel állok előtte.
Itt hagyom áldásomat, s magammal viszem hitemet.
Kiömlő vérünk nem hull háládatlan földbe; arany boldogságot fog az teremni egykor hazánknak, az emberiségnek.
Ti csendesen fel fogjátok építeni a romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.
A hajó kormánya ismét kezetekbe fog kerülni, elébb vagy utóbb.
A mi sírköveink lesznek a jel, hagy ott szikla van, amerre nem kell a hajót kormányozni.
Én sorsommal kibékülve halok meg.
Jó nőmet, két kis gyermekemet van kire hagyjam; egy oly jó testvér mellett, mint te vagy, nincs miért aggódnom sorsuk felett.
Törüld le Aranka könnyeit, kis Bélát, kis Edömért csókold meg helyettem, s ha kérdik egykor a gyermekek: hol vagyok? mondjad: szívedben vagyok!
Mondjad, otthon vagyok – anyám házánál vagyok – a haza sírjában vagyok.
Te pedig légy férfi, és ne hagyd el magadat!
Élj családunknak, kit tartson meg sokáig, és hazánknak, kit tartson meg örökké az Isten.