Minden évben felkérjük a triduumot vezető atyát, hogy írjon egy cikket újságunknak, hogy azok is megismerjék, akik nem tudtak jelen lenni a három napos eseményen. Idén Tál Zoltán atya tartotta a lelki napokat, aki örömmel tett eleget kérésünknek, mi pedig boldogan közöljük gondolatait.


Miként az emmauszi tanítványok, mi is úton vagyunk. A tanítványok gyászolják Jézust, hiányát erősen érzik. Mióta találkoztak vele, megváltozott életük. Új valóságot tapasztaltak meg, a kiengesztelődés, gyógyulás, szeretet többé már nem puszta szavak, hanem az élet lényegéhez tartoznak. Örömet, békét vitt életükbe, most ő meghalt, és a veszteség pótolhatatlan.
Mindannyiunknak van személyes tapasztalata arról, hogy mit jelent együtt élni veszteségeinkkel, a kereszt megpróbáló erejével. Amikor világra jövünk, elveszítjük a biztonságot adó anyaméh zártságát, a kicsi gyerek a családból kilépve belép a bölcsődébe, óvodába, a felnőtt, amikor állást kap, elveszíti a fiatalság szabadságát, amikor megöregszünk, elveszítjük egykori külsőnket, régi barátainkat, az élet végén pedig a halállal nézünk szembe, és mindent itt hagyunk.
Ezen az úton fejlődik a hitünk. A család évében nézzük meg, mit jelent a hit növekedése a családban. A legkisebb gyerekek számára legfontosabb a bizalom meghitt légköre. Az édesapa, az édesanya szeretete, gondoskodása. A gyerek látja a közös imát, amelyben maga is részt akar venni, utánozza a szülőket, anya és apa szereti a kicsit, így gondolkodik a jó Istenről is. Ám érik az első csalódások, a szülők néha szigorúak, nem mindig mosolyognak, van, amit megtiltanak, akkor milyen most Isten. A gyerek lassan különválasztja Isten személyét és a szülőkről alkotott tapasztalatát. Megmarad a közös ima, amiben mindenki Istenhez fordul, és a közösségi tapasztalat, hogy Istenre szükség van.
A kamasz nehezen fogadja a parancsoló tekintélyt. Még függ anyagilag a szülőktől, létének biztonságot ad továbbra is a családi háttér, de szeretne már új közösséget, a szabadság ajándékát megélni. Látja a lét korlátait, az emberi szenvedést, egy szeretett személy elvesztését, és szeretne egy biztos kapaszkodót találni. Számára Isten sokkal inkább szabályokat, törvényeket ad, aki az életet keretek közé szorítja, ezért a hit egyik nagy próbatétele ebben az életszakaszban ér minket. Ekkor egyszerre kell megvalósítani a szeretet és a szabadság törvényét. Sokszor van miért kérdés a kamaszban, és értelmes választ vár a felnőttvilágtól. Ne féljünk velük leülni, és hitünkről hitelesen beszélgetni velük, mert ha látják a kihívásokra adott válaszokat, akkor a hit ereje bennük is növekszik.