|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. FEBRUÁR
|
Ökomenikus imahét - Mezei Mária: Hoztam valamit a hegyekből
Mert
a szeretet első törvénye így szól: a szeretetet adni kell, csak akkor
kaphatjuk. S minél többet adsz belőle, annál több lesz neked, magadnak
belőle. Mert az önzetlen szeretet kimeríthetetlen forrásból
táplálkozik: a világot éltető, mozgató, fenntartó isteni szeretetből, s
mikor adsz valamit – pénzt, ruhát, munkát, mosolyt vagy akárcsak egy
simogatást -, akkor láthatatlan sugarak kapcsolnak össze ezzel a
legfőbb forrással, s Te csak mint közvetítő, összekötő vezeték,
felfogod és továbbadod az “életnek vizét”, ami soha el nem apad, amiről
Krisztus beszélt, s ami a szeretet.
Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. Csak megmozdul
benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. Megváltozol elsősorban
te magad. Letörli arcodról a keserű vonást, kisimítja szemed alól a
ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derűt, amitől fényleni kezd
az arcod is – fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész
testedet – valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és
nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy
nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet. Mert az
igazi színház is tulajdonképpen szeretetadás: vigasztalás és örömet
okozás.
S tudod-e, hogy az élő szeretet megváltoztatja körülötted az embereket
is. Mert az is a szeretet törvénye: akinek egyszer szeretetet adtál, az
előbb vagy utóbb kénytelen azt továbbadni – de vigyázz -, nem neked
adja vissza, hanem valaki másnak. Hiszen éppen az a szép, hogy egy
kevés élő szeretet végtelen láncolatát indítja el a szeretet
átadásának, és egyszer valahonnan, valakitől – amikor a legnagyobb
szükséged van rá – megnövekedett formában szépen visszakerül hozzád.
Ugye, ti fénylő szemű hivők, ti, akikben már megszületett a szeretet, ugye, ti tudjátok, hogy ez az igazság?
Ő segít, csak Ő segíthet rajtunk is, mindnyájunkon. Ezen a
fölsebzett országon, ezen az egész irtózatos világon. Hívjuk hát, hogy
jöjjön, jöjjön ide hozzánk. Hajoljon ide hozzánk, simogassa le rólunk a
közönyt, a gőgöt. Nyissa ki a szívünk rozsdás ajtaját, lépjen be és
maradjon bennünk. Hogy építhessünk neki magunkból templomot, s a sok
kicsi ember-templomból építhessünk egy új Országot, aminek az alapja a
szeretet, s tartalma a szeretet, a koronája a szeretet legyen. Mert
nincsen nagyobb hatalom, és nincsen nagyobb erő, mint a szeretet – mert
a szeretet Isten. Jöjj hát Szeretet, hogy legyen a mi lelkünk a te
templomod, s ha sírunk, ha nevetünk – ha imádkozunk vagy bukfencet
hányunk, mindig a Te törvényedet szolgáljuk: melegséget árasszunk,
örömet osztogassunk, szeretetet kínáljunk.
Én Édes Istenem, segíts hozzá minket!
(forrás: www.gondolkodom.hu)
|
|
|