|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. NOVEMBER
|
|
Dr. Papp Lajos: A szellem él
Állunk
a haldokló vagy az életéért küzdő beteg ágya mellett, és tanácstalanok
vagyunk. A szeretett ember mozdulatlanul, eszméletlenül fekszik, életét
a gépek tarják fent, s mi nem tudjuk, hogyan viselkedjünk. Rengeteg
kérdés tör elő belőlünk: mit érezhet, gondol-e valamire, hallja-e, mit
mondunk neki, érzi-e, hogy ott vagyunk mellette? Egy kedves olvasónk
jutatta el hozzánk Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem
tanárának egyik előadásának a kómáról szóló részét, ezt tesszük most
közzé.
A szellem él
Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető
professzor - aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember - azt
mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor
hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja - aki engem egyébként jól
ismert és tisztelt - felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A
hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a
fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor
a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei
alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet
levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle
„Hisz-e abban, hogy életben marad?”
Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy
megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy
intuíció. A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül
feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják
kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez,
megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a
többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam
ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
|
|
|
