|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. NOVEMBER
|
|
Hitélet és irodalom
Fél
évtizede emlékeztünk meg a múlt század egyik legnagyobb költőjének,
József Attilának születési centenáriumáról. Jeles hetilapunk, az Új
Ember ebből az alkalomból egy cikksorozatot jelentetett meg, melynek
minden darabjában egy ma élő és alkotó író-költő emlékezett meg a nagy
előd egy-egy Isten-kereső verséről. Ezeket az írásokat szeretnénk
feleleveníteni most helyi kiadványunkban. Az egyik legérdekesebb és
legmegrendítőbb vallomás szerzője, Gyurkovics Tibor éppen két éve, 2008
novemberében halt meg. (Fűzik L.)
"Dolgaim elől rejtegetlek"
Isten-szerelem József Attila életében
Kérem szépen, József Attila
léte első pillanatától áldozatra vetett ember volt. Egyetlen percnyi
esélye sem volt a menekvésre. Hiába marcangoljuk száz meg száz
tanulmányban, nyomozásban az ő belterjesen végzetes életét, öngyilkos
lett-e valójában, véletlenül tévelygett a tehervonat alá, öngyilkossági
gyerek-kísérletei mily mélységűek voltak - vége volt, kérem, kezdettől
fogva.
Ha megbolondulok, ne bántsatok!
Eleve, testébe-lelkébe zártan, mondhatni, genetikusan benne volt az az
elviselhetetlen "helyzet", ami legbenső sakk-mattként vesztésre
állította. Ilyen volt Istennel való viszonya, érzete, hite is. Meghalni lélegzetemet / fojtom vissza, ha nem versz bottal, / és úgy nézek farkasszemet / emberarcú a hiányoddal.
Az ő játéka. Amit írnak, mondanak, Vágó Márta is, annyira szerette ezt
a telibenyílt játékot, senki sem állta a farkasszem-tekintetét: sosem
kapta el a pillantását a szemben ülőtől. Ő nyert. Ebben az eleve
végzetes játékban.
Hiába írják, írták Varga Ervin pszichiátertől Garamvölgyi László kriminológusig -, szép lenne, igen. Ha csak úgy... Ha véletlenül...
Nincs véletlen, kérem szépen. A véletlen Isten szempillantása. Azon a
résen bújik belénk ő maga is. Ilyen volt-maradt-lett-nem volt József
Attila Istene is. Kezdeti és örök - soha meg nem lelt, soha el nem
veszített.
Hogy ha golyóznak a gyerekek / az isten köztük ott ténfereg.
|
|
|
